Nézőpont   Fiatalok világa

dr. Szalamin Edit

Az elmúlt időszak úgy alakult, hogy többször jártam egykori munkahelyemen, a szegedi egyetem bölcsészkarán. Előfordult, hogy akaratlanul fültanúja voltam humán szakos tanárjelölt lányok egymás közötti spontán, kötetlen beszélgetésének. Megdöbbentett társalgásuk alpári stílusa, durva, sőt trágár hangneme. Fiatal lányok, leendő tanárnők, jövendő anyák…

Keserű tapasztalatom éberebbé tett más korosztályú fiatalok beszédstílusának megfigyelésében, értékelésében is. Tapasztalatom e téren is lehangoló, s ez arra késztetett, hogy elgondolkodjam egyrészt azon, miért fáj nekem job-ban a lányok durvasága, mint a fiúké, másrészt azon, mit tehetne a pedagógia a lányok mentalitásának egészségesebbé tételéért?

Köztudott, hogy az emberiség történetében hosszú évszázadokon át a férfi felsőbbrendűségi tudatból fakadó férfiuralom és a nőket sújtó elnyomás rendezte be a társadalmat. A női emancipációért folytatott szívós küzdelem, amely az utóbbi száz évben különösen erőteljessé vált, ellenhatásként kiélezett versenyt alakított ki, amelyben a nők próbálják meg legyőzni a férfiakat. A fiúknál fiúsabb lányok magatartása azonban zsákutcába visz, mert eltávolít az emberi szív mélyén igenis vágyott együttműködéstől, harmóniától, végső soron a boldogságtól.

Tudatosítani kell a lányokban, hogy a társadalmi fejlődés során először valóban szükség volt a férfi-nő egyenlőségé-nek hangsúlyozására, kiemelésére, hogy felülkerekedjünk a nő alacsonyabbrendűségét és alárendeltségét érvénye-sítő társadalmi berendezkedésen. A modern társadalom azonban ezen a fejlődési szakaszon már nagyrészt túl van. Az egyenlőség kiteljesítésében természetesen nem hunyhatunk szemet nemi különbözőségeink fölött, azokat is tudatosítanunk kell, de ne abszolutizáljuk azok kiegészítő jellegét.

A legfontosabb tudatosítani a lányokban, a nőkben, hogy a férfi-nő kapcsolatban (is) a boldogsághoz vezető út a kölcsönösség felfedezése. A kölcsönösség a férfi-nő kapcsolat elérendő ideálja, s az ifjúság nem élhet ideálok nélkül. 

Fotó: CN

Új Város – 2014. december