Korábban viccelődtünk, hogy a lomtalanítást is el kéne ismerni hungarikumként. Valójában máshol is lé­tezik, csak más országokban a törvény végrehajtói nem engedik, hogy katasztrófa sújtotta övezetté váljanak tőle a városok.

A lomtalanítás alapvetően nagyvonalú gesztus az állam részéről: ingyen elviszik a lakók szemetét, amit ellenkező esetben komplex szervezéssel, drágán tudnának csak elszál­líttatni. Csak „élelmes” emberek meglátták a lehetőséget ab­ban, hogy mások szemetéből pénzt csináljanak.

A probléma az, hogy megy a területfoglalás, az éjszakai üvöltözés, és persze a recycling managerek ott alszanak, isz­nak a kupacaik mellett. Nem hiszem, hogy van szülő, aki ilyenkor a gyerekét el meri engedni egyedül. A kupacokat úgy szétszórják, hogy 3-4 autó helyét beterítik, plusz éj­jel-nappal ott parkolnak ők is vagy 3 autóval. És ilyen-olyan indokkal bejárnak a házakba is, ahol aztán sose lehet tudni, nem néznek-e mindjárt körül, kis önhatalmú lomtalanítás céljából.

Régebben mi magunk is találtunk használható dolgokat: így lett a Don McLean lemezem, vagy egy lakótársam így talált egy Thonet bridzsasztalt, amit aztán szépen felújított. Most már nem mernék a közelébe sem menni a kupacnak.

A legdurvább a dologban: a 2012. évi CLXXXV. törvény 43. § 2. pontja ezt írja: „A lomtalanítás során közterületre helyezett hulladék a közszolgáltató tulajdonát képezi.” Tehát a lomisoknak semmiféle jogalapja nincs arra, amit csinál­nak, az konkrétan lopás – méghozzá szervezetten és min­denki szeme láttára. Rendőr sehol, következmény nincs.

Néhány helyen megpróbálkoztak azzal, hogy az évi egy lomtalanítást nem fix időpontban, hanem minden házzal külön egyeztetve (de ugyanúgy ingyen) szervezik. De a la­kók jó része – számomra érthetetlen okból – kifejezetten til­takozik ellene. Pedig egy konténernyi cuccért már nem érné meg a lomisoknak napokra kitelepedni és főleg megkockáz­tatni a büntetést. A ház, az utca pedig nem járna napokig a szemétben. Nem lenne jobb?