Életmód   PSZICHOLÓGIA

Pasquale Ionata

Miért van bennem annyi előítélet?

Egy rövid történet talán segíthet a helyzet megér­tésében: „Volt egyszer egy ember, aki nem találta a pénzét, és azt gondolta, hogy a szomszéd fia lopta el. Fi­gyelte a fiút, annak viselke­dését, mimikáját, sőt még a mozdulatait is, és egy tolvaj­ra emlékeztették. Nem sok­kal később azonban megta­lálta a pénzét. Újra ránézett a szomszéd fiúra, de már sem a mimikája, sem a mozdu­latai nem hasonlítottak egy rablóéhoz. Ha a mások által okozott kellemetlenségeket személyes sértésnek vesszük, észrevétlenül ugyan, de az önbecsülésünk és a valósággal való kapcsola­tunk is sérülhet. Szerencsé­re ez nem olyan komoly, a helyzeten lehet segíteni. Ha észrevesszük, hogy összees­küvés-elméleteket gyártunk, kétségbe kell vonnunk saját elképzeléseinket. Amikor a főnököd meggondolatla­nul és bosszúsan válaszol neked, azért tesz így, mert súlyos hibát vétettél, vagy csak azért, mert túl sok a vállán a felelősség? A kőmű­ves, aki szétveri a falat, azért csap zajt, hogy téged zavar­jon, vagy csak azért, mert haladni akar a munkájával?
A barátnőd, aki nem veszi fel a telefont, nem is akarja, mert neheztel rád, vagy csak éppen majonézt készít a konyhában? Amikor tágabb­ra nyitjuk a látókörünket és vitába szállunk önmagunk­kal, felfedezhetünk valamit nem csak magunkról, de másokról is. Az előítéleteket,
a kényszerképzeteket gyö­kerükben kell kiirtanunk. Ahhoz, hogy ne férkőzzenek be az életünkbe, először meg kell figyelnünk, majd meg kell cáfolnunk azokat. Szük­ség van erre az úgynevezett „lelki tárgyilagosság” eléré­se érdekében, hogy képesek legyünk megkülönböztetni egy véleményt a ténytől, és felismerjük, hogy egy za­varó gondolat nem biztos, hogy az igazságot tükrözi. Nem kell rögtön mindent elhinni, ami fejfájást okoz. Mit is tegyünk tehát? Em­lékezzünk arra, hogy leg­többször a másokról való felfogásunk az, ami rossz hangulatot okoz. Ilyeneket mondunk: „Haragszom rá, mert nem hallgat rám”. Min­dig van valaki más, aki nem teszi meg, amit elvárunk. Ha a másik szemével, egy pszi­chológiailag objektívabb módon szeretnénk látni az eseményeket, jobban kell érdeklődnünk a másik iránt. Ha naponta elvégezzük ezt a feladatot, és figyelünk má­sok tetteire, gondolataira és álmaira, kialakulhat egy éle­ten át tartó kölcsönös szere­tet és barátság a környeze­tünkben élőkkel. 

Forrás: CN 2011/10

Fordította: Szeles Ágnes