Miért van bennem annyi előítélet?
Életmód PSZICHOLÓGIA
Pasquale Ionata
Miért van bennem annyi előítélet?
Egy rövid történet talán segíthet a helyzet megértésében: „Volt egyszer egy ember, aki nem találta a pénzét, és azt gondolta, hogy a szomszéd fia lopta el. Figyelte a fiút, annak viselkedését, mimikáját, sőt még a mozdulatait is, és egy tolvajra emlékeztették. Nem sokkal később azonban megtalálta a pénzét. Újra ránézett a szomszéd fiúra, de már sem a mimikája, sem a mozdulatai nem hasonlítottak egy rablóéhoz. Ha a mások által okozott kellemetlenségeket személyes sértésnek vesszük, észrevétlenül ugyan, de az önbecsülésünk és a valósággal való kapcsolatunk is sérülhet. Szerencsére ez nem olyan komoly, a helyzeten lehet segíteni. Ha észrevesszük, hogy összeesküvés-elméleteket gyártunk, kétségbe kell vonnunk saját elképzeléseinket. Amikor a főnököd meggondolatlanul és bosszúsan válaszol neked, azért tesz így, mert súlyos hibát vétettél, vagy csak azért, mert túl sok a vállán a felelősség? A kőműves, aki szétveri a falat, azért csap zajt, hogy téged zavarjon, vagy csak azért, mert haladni akar a munkájával?
A barátnőd, aki nem veszi fel a telefont, nem is akarja, mert neheztel rád, vagy csak éppen majonézt készít a konyhában? Amikor tágabbra nyitjuk a látókörünket és vitába szállunk önmagunkkal, felfedezhetünk valamit nem csak magunkról, de másokról is. Az előítéleteket,
a kényszerképzeteket gyökerükben kell kiirtanunk. Ahhoz, hogy ne férkőzzenek be az életünkbe, először meg kell figyelnünk, majd meg kell cáfolnunk azokat. Szükség van erre az úgynevezett „lelki tárgyilagosság” elérése érdekében, hogy képesek legyünk megkülönböztetni egy véleményt a ténytől, és felismerjük, hogy egy zavaró gondolat nem biztos, hogy az igazságot tükrözi. Nem kell rögtön mindent elhinni, ami fejfájást okoz. Mit is tegyünk tehát? Emlékezzünk arra, hogy legtöbbször a másokról való felfogásunk az, ami rossz hangulatot okoz. Ilyeneket mondunk: „Haragszom rá, mert nem hallgat rám”. Mindig van valaki más, aki nem teszi meg, amit elvárunk. Ha a másik szemével, egy pszichológiailag objektívabb módon szeretnénk látni az eseményeket, jobban kell érdeklődnünk a másik iránt. Ha naponta elvégezzük ezt a feladatot, és figyelünk mások tetteire, gondolataira és álmaira, kialakulhat egy életen át tartó kölcsönös szeretet és barátság a környezetünkben élőkkel.
Forrás: CN 2011/10
Fordította: Szeles Ágnes