Ma már több természetes születésszabályozási módszer közül választhatnak a házaspárok. Képzések, könyvek, internetes honlapok segítik a pontos ismere­tek elsajátítását. Nekem az a véleményem, hogy sokkal kevesebb szó esik mindennek a lelki oldaláról, vagy tévedek?

                                 aláírt levél

Egyáltalán nem téved. Sajnos a mai „rohanó világban”, amikor arra kényszerülünk, hogy gyorsan oldjuk meg a helyzeteket, talán nem minden párnak sikerül jól elmélyednie ennek a módszernek különbö­ző aspektusaiban, és így ellenérzések alakulhatnak ki vele kapcsolatban.

Az első gondolat, amit kiemelnénk, mint lelki élményt, hogy Istennek az életünk minden pillana­tához köze van, így a házastársi együttlétünkhöz is. Úgy vagyunk megalkotva, hogy egyesülésünk által az Ő teremtő munkájába kapcsolódunk be, ezáltal Isten munkatársai vagyunk, mert részt veszünk a Teremtés­ben, új embereknek adunk életet. Fontos volt a párbe­széd egymással és Istennel, például annak felfedezésé­ben, hogy rólunk, családunkról mit gondol, mikor és hány gyermeket tudunk fogadni. Azzal, hogy a termé­szetes családtervezést alkalmaztuk, fejlődött bennünk az alázat és a bizalom a mennyei Atya iránt, hiszen az Ő elgondolása az, hogy a nő nem minden nap termékeny. Növekedett bennünk a rácsodálkozás képessége is, hogy Isten milyennek teremtett meg minket, mint férfit és nőt. A női ciklus termékenységi jeleinek megfigyelé­se nap mint nap tudatosította bennünk az élet tiszte­letét, ami a felelős apaság-anyaság megélésére adott lehetőséget.

Közös volt a döntés felelőssége, hogy az adott napon – értelmezve a jeleket – szeretetünket milyen módon fejezhetjük ki egymás felé. A praktikus dolgok­ba is igyekeztük bevonni egymást, így pl. a termékeny­ség és a terméketlenség jeleinek megfigyeléséről szóló feljegyzéseket tartalmazó naptár mindkettőnk szá­mára elérhető helyen volt, vagy ügyeltünk arra, hogy pontosan tudjuk mérni reggel az ébredési hőmérsék­letet. (Az éjszaka második felében Laci kelt fel a síró gyerekekhez.)

Összegezve eddigi életünket – most már, mint két­szeres nagyszülők – azt tudjuk mondani, hogy keresz­ténységünk megélése mindennapos újrakezdésekből áll, így a házastársi szeretetünket is sok-sok újrakezdés jellemzi. Nem könnyű út! Odafigyelést igényel egy­másra, de elsősorban Istenre, aki megadja hozzá az erőt, az örömöt és a családtervezésben is az Iránta való maximális bizalmat.