Nemet mondani az individualizmusra
A PÜSPÖKI SZINÓDUS
Luciano Moia
A szinódust előkészítő kérdőívre érkezett több ezer válasz valós módon tükrözi a család helyzetét az egész világon. A sok felvetett probléma között milyen reményt adó jelek mutatkoznak?
Az első reményt keltő jel, az maga a szinódus, amit Ferenc pápa akart, és ezzel kifejezésre juttatta, hogy számára is elsődleges fontossága van a családnak. Ezért az emberekben nőtt a bizalom az Egyház, mint intézmény iránt, és úgy tekintenek rá, mint egy biztos pontra, amibe kapaszkodni lehet. A másik reményt keltő jel az, hogy sok családban hatalmas erő van, élik a házastársi hűséget, az élet befogadására való nyitottságot, és magukra veszik más családok problémáit, ahol a különválás veszélye fenyeget. Ezeket „erőforrás” családoknak is nevezhetjük, akik képesek arra, hogy a terheket más családokkal együtt hordozzák és melléjük álljanak, hogy azok ne érezzék magukat kizárva az Egyházból, vagy ami ennél is rosszabb, Isten szeretetéből.
A szinódusi munkadokumentum, az Instrumentum laboris több helyen is aláhúzza, hogy a családok nehézségeire megújult irgalommal kell tekinteni. Ez lesz a szinódusra jellemző szemlélet?
Illuzórikusnak tűnik, hogy rendkívüli és egyetemes megoldásokat várjunk. Reménykedjünk inkább abban, hogy a szinóduson nem csak a problémákról esik szó, hanem középpontba kerülnek a családban meglévő erőforrások, melyekről az imént beszéltem. Nem lehet a szentségekre leszűkíteni a kérdést.
A szentségek a kegyelem hatékony jelei, de a kegyelem más módon is jelen lehet. Nemrégen írt nekem egy mélyen hívő keresztény nő, aki egy elvált emberrel kötött polgári házasságot, de ebben a problémás helyzetben sem érezte azt, hogy az Egyházon kívül rekedt volna. Áldozáskor beáll a sorba és az áldás, amit kap a paptól, megerősíti benne Jézus jelenlétét. „Úton vagyok” – mondja. A hit útján, mely a szentségek vétele nélkül is elvezetheti őt az életszentségre.
A helyi egyházak válaszaiból az is kiderül, hogy az emberek nem értik az Egyház üzenetét a házassággal és a családdal kapcsolatban. Vajon a tartalmakat kell újra átgondolni vagy a nyelvezetet kell megváltoztatni?
Nagy reményt ad, hogy vannak |
Az Egyház tanításának tartalmával kapcsolatban annak lehet kifogása, aki Istennek a férfiról és a nőről alkotott tervét a saját mértékéhez szeretné szabni. A nyelvezettel kapcsolatban viszont születhetne valami javaslat, különösen az erkölcsi kérdéseket tárgyaló dokumentumok esetén. Érthetőbb, egyszerűbb és szintetikusabb megfogalmazásra van szükség. Az átlag család nagyon feszített ritmusban él, rengeteg stresszes feladattal, és nincs idejük arra, hogy olvassanak. A szentszéki dokumentumok legyenek könnyen emészthetők, figyelembe véve, hogy sokan megpróbálnak mindent beleadni, mégis elnyomja őket a hétköznapok fáradtsága.
Az Egyház a fiatal párok esetében is az újraevangelizálás problémájával találja szemben magát, ami egyben nevelési kérdéseket is fölvet. Hogyan kezeli a Fokoláre Mozgalom ezt a témát?
Nemrég a Fokoláre Mozgalom képviselőit Ferenc pápa kihallgatáson fogadta. Többek között a képzés fontosságáról beszélt és arról, hogy a kapott ajándékokat tovább kell adni mindenkinek. Nagyon örültünk ennek, mert a Fokoláre Mozgalomban állandó képzést biztosítunk kisgyermekkortól egészen felnőttkorig, az együttjáróktól az idősekig, a fiataloktól a különelőkig mindenkinek. Szeretnénk ezt egyre inkább korszerű, megfelelő formában végezni. Figyelemre méltó, hogy a családok és a fiatal családok esetében nagy szerepe van a kommunikációs eszközöknek, sok pozitív, de még több negatív hatással vannak rájuk. A műsorok gyakran törvényt nem tisztelő életstílust sugallnak és a férfi-nő kapcsolatban olyan mintákat állítanak elénk, amelyek semmiféle értéket nem képviselnek. Ennek ellenére meg vagyok győződve arról, hogy ebben is áttörés következhet be.
A családokat világszerte olyan értékválság sújtja, ami egyrészről az individualizmushoz, másrészről a gazdasági válsághoz köthető. Mi az, amit a Fokoláre Mozgalom tesz, hogy szembeszálljon ezzel a mentalitással?
Fontos, hogy a családok hálót alkossanak, amely képes arra, hogy tapintatos módon a nehézséggel küzdők mellé álljon, és segítse őket, hogy kibéküljenek egymással. Azoknak a pároknak, akik komoly házastársi kríziseken mennek keresztül, kapcsolaterősítő tanfolyamokat tartunk a mozgalom városkáiban. Párkapcsolati szakértők segítik őket, de mindenekelőtt az egység lelkiségével kerülnek kapcsolatba, így önmagukra találnak, és újból reménykedhetnek a közös jövőben. Azokkal is kapcsolatban vagyunk és vannak számukra programjaink, akik házastársuktól külön élnek, vagy akiket házastársuk elhagyott, hogy átöleljük magányukat és megerősítsük elkötelezettségüket a házasság szentségéhez való hűségben. Vannak kezdeményezéseink olyan pároknak, akik újra megházasodtak és megosztjuk velük a gyermeknevelés tapasztalatát. Szeretnénk, ha megélhetnék, hogy az Egyház, de mindenekelőtt Isten szeretete befogadja őket. Az utóbbi időben egyre fontosabbnak látjuk a prevenciós munkát, ezért dolgozunk a fiatal családokért, hogy megérezzék a rendkívüli szépségét annak, ha örökre igent mondanak egymásnak.
Forrás: avvenire.it
Fordította: Tóth Judit
Fotók: 1. Gianni Zotta, 2. commons.wikimedia.org, 3. CN
Új Város – 2014. november