3-TÓL 99 ÉVES GYEREKEKNEK

 Lauretta Perassi

Aranyszívű Aranka

Kendős Teknős Anyó a nagy gesztenyefa tövében ülve figyelte a kis rókákat, borzokat és mókusokat, akik hangosan kacagva fogócskáztak. Csak RókAranka, a kis rókalány ücsörgött magányosan, durcásan lehajtott fejjel. Teknős Anyó előhúzott hát köténye zsebéből egy szelet frissen sült lekváros piskótát és odanyújtotta neki. Aranka nem tudott ellenállni az ínycsiklandozó süteménynek. 

Teknős Anyó kivárta, hogy az utolsó falatot is lenyelje, majd megkérdezte: „Mi a baj, pici lány?” „Nagyon fáj itt”– válaszolta a rókalány, és a szívére mutatott. „Miért fáj ott?”

„Mert anyukám és apukám már nem szeret!” „Biztos vagy benne?” „Egész biztos. Új kislányuk született, és Várva Várt Verának nevezték el. Ha ő várva várt, akkor én nem szívesen látott vagyok!”

„Neked is szép nevet adtak! Aranka azt jelenti kedves, aranyból van a szíve. Az a lényeg, hogy ez ne csak egy szó maradjon, hanem valóra is váljon.

Azt hiszem, én tudom, miről beszélgettek apukád és anyukád, mielőtt egy kishúggal ajándékoztak meg. Ezt mondták egymásnak: »Adjunk Arankának egy szép ajándékot! Adjunk neki egy játszótársat, olyan valakit, akivel együtt nőhet fel, akivel megbeszélhet mindent, akire mindig számíthat. « Kedves Aranka, egy kis húg ezt jelenti. Aztán így folytatták: »Persze nem lesz könnyű, eggyel több éhes szájat kell jóllakatnunk. Össze kell majd egyeztetni az odún kívüli munkákat ezzel az új felelősségteljes feladattal.« De félelmük azonnal elszállt, amint eszükbe jutottál: »Aranka ügyes kisróka, segíteni fog nekünk. Ő szerelmünk első gyümölcse, és ezzel a szeretettel kishúgát is el fogja árasztani.«”

„Tényleg így mondták?” „Egészen biztos vagyok benne”. „Akkor én nagyon szégyellem magam, mert eddig nem tettem meg semmit abból, amit tőlem várnak.” „Még időben vagy, picinyem, hogy jóvátedd mulasztásod. Űzd el szívedből a féltékenység sötét árnyát, mely elhomályosítja tekinteted! Akkor valóban kedves arcú és aranyszívű leszel.”

„És akkor nemcsak a nevemben, hanem a tetteimben is Aranka leszek! – kiáltott fel a kisróka mosolyogva, mintha egy gonosz varázslatból változott volna vissza. – Köszönöm, drága Kendős Teknős Anyó, máskor is eljöhetek hozzád?”

„Persze, kedveském! Te majd segítesz nekem kivenni a sütőből a süteményeket, mert kicsit fájnak a tappancsaim, én pedig segíteni fogok elűzni a szívedből a sötét felhőket. Hisz erre valók a jóbarátok. Most szaladj játszani!”

RókAranka odafutott a barátaihoz, és teli torokból újságolta el nekik a nagy hírt: „Képzeljétek, kishúgom született! Várva Várt Verának hívják, mert a szívünk várva várta.” 

Forrás: CN 2013/09

Fordította: Prokopp Katalin

Illusztráció: Eleonora Moretti

Új Város – 2014. október