Miután elolvastam az előző számban megjelent „Három cselekedet” című érdekes cikkét, szeretném kikérni véleményét a kedvesség jelentőségéről.

aláírt levél

A következő történet sokat segíthet abban, hogy megértsük a kedvesség lényegét.

Egy nap hazaérkezvén arra lettem figyelmes, hogy egy autó áll a házunk előtt a kedvenc parkolóhelyemen. Az első reakcióm a düh volt, hisz mindig odaálltam a kocsimmal, most pedig messzebb kellett hagynom, ráadásul még a csomagokat is cipelnem kellett. Ahogy az órák teltek, a gondolataim újra meg újra visszatértek arra az emberre, aki a helyemre parkolt. A feleségemet is kérdeztem, vajon ki lehet az a szemtelen fazon, és többször kinéztem, hogy ott áll-e még az autó. Végül kimentem, hogy közelebbről is megnézzem, mi a helyzet. Ekkor a szemben lévő házból is kijött egy férfi, és elindult a kérdéses kocsi felé. Rögtön észrevettem, hogy mozgáskorlátozott, még járni is nehezen, sőt, valószínűleg fájdalmak árán képes csak. Rám nézett és mosolyogva köszönt. Látva mindezt, a haragom rögtön elszállt, és helyette együttérzés és aggodalom töltött el. Milyen nehéz lehet az élete az enyémhez képest! Én pedig rögtön negatív következtetéseket vontam le, ahelyett hogy végiggondoltam volna, jó oka lehet annak, hogy ott áll az autója. Én meg csak mérgelődtem, ahelyett hogy a másik helyébe képzeltem volna magam. Mindannyiunknak vannak problémái, még akkor is, ha ez nem látszik a felszínen. Emlékeztetnünk kell magunkat, hogy kedvesek, türelmesek és elfogadók legyünk másokkal szemben, mert nem tudjuk, mennyi terhet kell a vállukon cipelniük. Ahogy egy nagy görög gondolkodó mondta: „Légy kedves másokhoz!” – De ennek megvalósításáért mindenkinek kemény csatákat kell vívnia. 

Forrás: CN 2014/17

Fordította: Tóth Judit

 Fotó: www.parrocchialagaccio.it

Új Város – 2014. október