Gyermekeink útja – „Aludj el szépen, kis Balázs”
A kismama torna az a hely, ahol végre legálisan lehet hatvan percen keresztül csak és kizárólag a kismama lét izgalmairól és a babánkról csevegni. Itt szinte kötelező csak kórházakról, vizsgálatokról, kívánatos ételekről, hízásról, alvási praktikákról, a baba méreteiről, neméről, és persze a nevéről beszélgetni. Így esett, hogy egyszer két mellettem álló anyuka vitatta meg egyikük kisfiának nevét. A pár nap múlva születendő baba a Balázs nevet kapja. A név hallatán a másik édesanya megjegyezte, hogy az ő férjének is tetszett ez a név, de sajnos ezt külföldön nem tudják kimondani, így ők biztosan nem neveznék így a gyermeküket. Ezen a ponton mélységesen elszomorodtam.
|
Nem feltétlen szükséges a gyermek életútját már születése előtt kijelölni. |
Ebben a mondatban koncentrálódott számomra a mai társadalom több félreértése is. Az egyik, hogy általában semmi nem jó úgy, ahogy van. Semminek sem tudunk örülni. Nem tudjuk értékelni azt a sok jót, amit kaptunk. Hosszasan sorolhatnám hazánk értékeit, csodás nyelvünket, kulturális örökségeinket, természeti csodáinkat. Őseink évszázadokon keresztül küzdöttek a fennmaradásért, mi pedig a 21. században vállat vonunk, és úgy döntünk, nem fogjuk azt duruzsolni éjszakánként: „Aludj el szépen, kis Balázs”. Mert azt nem értik külföldön. Ezzel a gondolattal kapcsolatban a másik aggályom az, hogy már a gyermek születése előtt kijelölünk neki egy utat. Még akkor is, ha csak feltételesen, de megállapítjuk, hogy a mi fiunk (aki semmiképp sem Balázs) márpedig külföldön fog tanulni, dolgozni. Nem könnyű itthon (meg) élni, de azt hiszem sehol sem könnyebb. Ráadásul a boldogságunk semmiképp sem attól függ, hogy hol élünk, és én a gyermekeimnek is éppen azt szeretném majd átadni, hogy mindegy hol és milyen anyagi körülmények között élnek, mert az igazi boldogság forrása nem ez. Nem tudom, az én fiam mihez kezd majd, ha felnő, hiszen még meg sem született. Nem tudom, milyen irányt szab majd életének, de ha húsz év múlva mégis nyugaton köt ki, akkor alaposan kiszúrtunk vele, mert Csabay Gellért Imrének fogják hívni.
Csabay Veronika, közgazdász
Fotó: kaatjevervoort/flickr
Új Város – 2014. június
Gyermekeink útja – „Aludj el szépen, kis Balázs”