Színes riport 

NYITOTT KÖZÖSSÉG

Prokopp Katalin

 

Az Orosházi Keresztény Ifjúsági Klub a környékbeli fiatalokat fogja össze.

Segítőkészek, alázatosak, sokfélék. Mágnesként vonz oda a kíváncsi­ság, mi lehet a titkuk. Ma újra át­élhettem a klubdélutánt, melyben ének, ima, előadás egy közérdekű témában, vacsora és játék váltakozik. Három pillanatkép: A korán érkezők lámpalázban és teljes odafigyeléssel teát és szendvicskölteményeket készí­tenek. Fiatal evangélikus házaspár bo­csánatot kér a késésért, csöndben várja a zene pillanatát, hisz ma a férj lesz a gitáros. Az udvaron várunk, vidáman beszélgetünk, amikor az egyik szerve­ző a kerekesszékkel közlekedő Viktort hozza ki, hogy ő is velünk játszhasson.

 

Kérdezem a fiatalokat, miért jár­nak ide.

Sanyi: „Nem az a lényeg, mit kell csinálni, hanem hogy szoros ös­szetartás van, és nagyon jók a műso­rok, játékok, beszélgetünk egymással.”

Viktor: „Rokkantnyugdíjas vagyok, nem dolgozom. Legjobban a táborokat szeretem, mert 4-5 napig nagyon jól szórakozunk, érdekes témákról beszél­getünk.”

Lídia: „Jó a társaság. Szoktam segíteni kenyeret kenni.”

Sándor: „Sokat lehet imádkozni.”

Anett: „Aki idejön, megtanulhatja, hogy minden­kiben lehet valamit szeretni. Nem vagyok gyakorló vallásos, de közel áll hozzám ez a szellemiség. Sok érdekes tudnivalót és élményt szerzek, illetve a valahová tartozás érzését.”

Otthont teremtenek az elesetteknek

Ádám: „A klub keretében alsósokat korrepetálok. Szeretem, hogy gyere­kekkel foglalkozhatok. A munkatársak között változó, hogy kinek mikor van jókedve, és amikor valakinek prob­lémája van, akkor segít neki a másik. Most már megint el tudom fogadni a vallást, azt, hogy Valaki tényleg szeret­né, hogy boldogok legyünk.”

Csilla: „Az elesett embereken, lel­kileg vagy szellemileg sérülteken, nagycsaládosokon való segítés miatt vagyok itt. Türelem kell hozzájuk, de megéri, mert itt otthonra találnak.

Mikor nehezebb, a gyerekek vagy a kollégák erőt adnak. Nem tapasztal­tunk nehézséget abból, hogy ki milyen felekezetű. Az énekekhez »puskát« osz­tunk, így mindenki énekelhet.”

Feri: „A táborokban kezdtem a pe­dagógusi pályát, a gyerekekkel való foglalkozást. Jelenleg is érdemes segí­teni ennek a közösségnek a munkájá­ban. Nagyon sűrűn cserélődik a gárda, még sincs különbség a régiek és azok között, akik első alkalommal jönnek ide. Az idejárók elfogadják a szabályo­kat, például hogy minden alkalommal imádkozunk. Ugyanígy mi is el tudjuk fogadni az ide jövők vallási és minden­féle sokszínűségét”.

25 éve töretlenül

A kezdeményezés elindítója Bán­kiné dr. Borbély Mária, mindenkinek csak Marika néni, nyugdíjas gimnázi­umi tanár, saját bevallása szerint meg­szállott pedagógus. Arról faggatom, hogy is kezdődött.

Marika néni: „A rendszerváltás után, amikor lett egy egyházi osztály, elindult az etika szakkör, mely úgy szü­letett, hogy a gyerekek kérték, legyen Biblia-ismertetés. Mondtam nekik, órán nem lehet, délután gyertek be hozzám. Először jöttek heten, követke­ző héten húszan. Most már a gyerekei jönnek azoknak, akikkel akkor elkezd­tük. Volt mikor három etikaszakköröm volt korosztályonként. Minden évnek van egy saját profilja, rengeteg komoly témával foglalkoztunk, mint például a drog, a jövőkép, idén pedig etikatörté­netet vettünk. Megnéztük, mi volt er­kölcsös az egyes korokban. Nagyon ér­dekelte őket a 20. század, amit korabeli dokumentumokkal vizsgálunk. De a legjobban a karitatív része érdekli őket, a hajléktalanoknak, időseknek húsvét­ra és karácsonyra műsorral, ajándé­kokkal, süteménysütéssel is készülünk, ünnepekre élelmiszergyűjtést szerve­zünk a nagyszalontai gyermekotthon javára.

Maguk az etika szakkörösök kez­deményezték a klubot, hogy jó lenne valahol összejönni, és az akkori plé­bános megengedte, hogy a katolikus közösségi házban legyünk. Célunk az, hogy a szabadidő eltöltésére a diszkó és más szórakozási lehetőségek helyett egy biztonságos és megbízható alterna­tívát kínáljunk, lehetőséget a fiatalok­nak a közösség építésére. De ezenkívül a karitatív munka számos lehetősége is fontos. Mikor onnan el kellett jönni 2008-ban, eladó volt egy ház a szom­szédomban, jelzáloghitellel. Egy volt tanítványom, Gábor, aki tehetős gaz­dasági szakember, amikor ezt megtud­ta, megvette a házat, mely így az övé, és mi használjuk. Így ki tudtuk alakítani a többi, hét közben zajló programot. Na­gyon szeretem, hogy itt vannak a gye­rekek, akikre lehet számítani.”

A nyári etika-, és hittantábor, mely az egészséges lelki, testi, szellemi élet­re nevelést szolgálja, mindig más-más helyszínnel, immár 10. éve kerül meg­rendezésre. Népek játékai, nyelvi tábo­rok és főzőtanfolyam is van itt helyben.

Ő tudta, hogy lesz szakadás és mégis…

„Azelőtt sem értettem, hogy miért kell ellenségeskedni. Egy katolikus vá­rosból kerültem ide, de egy zsidó kis­lány volt az egyik legjobb barátnőm. Orosháza evangélikus, de sok refor­mátus és katolikus is van, én katolikus vagyok, de fele családunk evangélikus. Nálunk eleve békesség volt, mert meg­állapodtunk az esküvőről, gyermeke­ink vallásáról.

Nekem nagyon tetszik Jézus főpapi beszéde, mert ő ott tudta előre, hogy lesz szakadás, és azt mondta: „Legye­nek mind egy.” Mi sok mindent együtt rendezünk, nagyon jóban vagyunk, szeretetben vagyunk együtt. Gyakran játszik nálunk a baptista diákzenekar. A négy adventi találkozón hetente más-más lelkész gyújtja meg a gyertyát és tart áhítatot. Ezt is a gyerekek talál­ták ki, itt majdnem minden a gyerekek kezdeményezésére született.”

 

 

 

Új Város – 2014. július -augusztus