jelen és jövő

Matteo Girardi

Hihetetlen, de már 10 éve, hogy 2004. febr. 4-én Mark Zuckerberg feltette az internetre a Thefacebookot. Akkoriban ezt így hívták, névelő volt a szó előtt. A csodagyerek Zuckerberg már a Harvard diákjai kö­zül kitűnt azzal, hogy nagyon népszerű szoftvereket hozott létre. Az első a Match volt, egy egyszerű kis prog­ram, amelynek segítségével a felvételizettek listája alapján lehetett beosztani a kurzusokat. Már ebben is megjelent a személyek és a dolgok összekapcsolásának ötlete.

Mark Zuckerberg, az általa megalkotott Facebook jól ismert logójával.

Aztán létrehozta a Facemash-t, melyben két ugyanazon nemű személy fényképét lehetett összehasonlítani, és a vonzób­bat kiválasztani (a bevallott cél az volt, hogy kiderüljön, ki a Harvardon tanuló legszebb lány). Csakhogy a feltenni való fényképeket Zuckerberg úgy szerezte be, hogy feltör­te a kampusz kollégiumainak weboldalait. Ezzel a tettével majdnem elérte, hogy kizárják az egyetemről. Ahhoz, hogy legálisan létrejöhessenek ezek a fényképalbu­mok, az úgynevezett facebookok, egy olyan rendszert kép­zelt el, amelyhez csak az férhet hozzá, aki önként hozzájárul. Ez az akkor használt közösségi háló, a MySpace létrejöttét követő évben történt, és a Harvard diákjai közös erővel kö­vetelték online facebookjukat. A szerző hozzájárult ehhez, és megalkotta a Thefacebookot. Három próbafeliratkozás után Zuckerberg regisztrált be első felhasználóként. Utána két szobatársára került sor, majd egy olyan személyre, akinek Mark átadta szerzeménye tulajdonjogának egyharmadát cserébe a pénzügyi ügyvitelért. (A Harvardon szabadidődben céget alapítani állítólag teljesen hétköznapi dolog.)

A történet folytatása sikerek egymásutánjából áll: 2004-ben a közösségi háló elterjedt az Egyesült Államok egye­temein. Egy évvel később beregisztrálták a facebook.com domaint, majd a Facebook a világ tíz leglátogatottabb honlapjai közé került. Forgalma exponenciálisan növeke­dett, és 2010 márciusában egy héten keresztül túllépte a Google látogatottságát. Két év múlva pedig a cég megje­lent a Wall Streeten és száznégymilliárd dollárra becsülték az értékét. Az óriásvállalat növekedése megállíthatatlan­nak látszott. Úgy tűnt, (persze a Google-n kívül) senki sem szárnyalja túl a felemelkedésben.

Aztán 2013-ban történt egy meglepő esemény. A huszon­három éves Evan Spiegel létrehozta a Snapchatet, egy olyan rendszert, amelyben az elküldött röpüzenet kitörlő­dik, amikor a másik fél elolvassa. Zuckerberg hárommil­lió dollárt ajánlott neki a termékért, de Spiegel ezt visz-szautasította. Hogyan lehetséges, hogy lemondjon valaki egy ilyen ajánlatról? A Facebook kezdi elveszteni népsze­rűségét a fiatalok körében és Spiegel abban reménykedik, hogy ezt majd ki tudja használni. A kamaszok egyáltalán nem örülnek, hogy szüleik a mainstream rendszer segítsé­gével ellenőrizhetik barátaikkal való csetelésüket, és ezért elkezdenek másfelé tekintgetni, főleg a WhatsApp és a Snapchat, Magyarországon elsősorban a Viber felé. A kamasz használói bázis fontos és alapvető, ők a közössé­gi hálók fő jövedelem forrásai, a reklámbefektetések és az online játékok miatt.

Vajon meddig lesz a Facebook az egyik legkedveltebb internetes oldal?

Elindul a hanyatlás?

Egyébként minden cég sikergörbéje előbb vagy utóbb le­felé hajlik. De a Facebooknál ez még a posztmodern gaz­daságra jellemző végletes instabilitás ellenére is túl kora­inak látszik. Egyébként ha megnézzük a statisztikákat a http://www.socialbakers.com_oldalon, Magyarországon a felhasználók száma még egyre nő.

Zuckerberg tervei nagyon bölcsen abba az irányba mutat­nak, hogy alkotása globálisan használt eszközzé váljon, hogy a Facebook olyan személyes tulajdon legyen, amely­re széleskörű elterjedtsége miatt rengeteg termelő jellegű és egyéb tevékenységünkhöz szükségünk lesz. Hisz a Snapchat és a WhatsApp jelenleg nagyon sikeresek, de nem lehet velük mind­azt az alkalmazást elérni, mint a Facebookkal. Ez utóbbi lehet, hogy a legfiatalabbak szá­mára kevéssé vonzó, de pótolhatatlan eszköz marad. És miért ne le­hetne olyan alkalma­zást találni a weben, amely digitális tette­ink nyomát szükség esetén kitörli? Miközben mi itt a weboldalak sorsán gondolkodunk, a Facebook tízéves szüle­tésnapját ünnepli, és egy­általán nem látszik elkese­redettnek. Így van ez, amikor fiatal az ember: nem aggódik a jövő miatt, mert túlságosan el van foglalva az építésével.

Forrás: CN 2014/4.

Fordította és szerkesztette: Prokopp Katalin

Tíz éve barátok

Új Város – 2014. április