3-tól 99 éves gyerekeknek

Karácsony után néhány nappal kisgyerekek játszanak a kukák mellett a kidobott dobozokkal. Csillogóak és színesek még a dobozok, kicsik, nagyok, tartósak és sérülékenyek, a színes masnik és szalagok gyűrűjébe csavarodva. A gyerekzsivaj mellett, halkabban bár, de hallhatóan hangok szűrődnek ki a dobozok közül: „Ne bánjatok rosszul velem, kérlek benneteket!”, „Ne dobjatok a szemét közé! Bár aprócska vagyok, mégis nagyon fontos ám!”, „Nem akarok pajzs lenni!”, „Ne rúgjatok belém! Én egy értékes szőrmebundát rejtegettem!”, „Ne szakítsatok el, jaj!”, „Én a világ leghosszabb vonatát bújtattam!”, „Én elbűvölő vagyok, a város legszebb hölgyének hajcsatjait hordoztam!”

Egyszer csak megérkezik a kukásautó, és Gyuri, a kukás is meghallja a hangokat. megsajnálja őket, és így szól: „Igazatok van, valóban nagyszerűek vagytok egytől-egyig, és olyan szépségesek, hogy ma este megrendezzük közöttetek a doboz szépségversenyt, és megválasztjuk a legeslegszebb dobozt! Gyerekek, munkára fel!” Gyuri azonnal telefonálgatni kezd, felhívja a polgármestert, és rövid időn belül megérkezik a rezesbanda, a huszárezred, és egy fáklyás sorfal is. az emberek tömegesen szoronganak a kis, színes színpad körül, amit az esemény tiszteletére állítottak fel a tér közepére.

Ádám, az egyik kisgyerek, mint az est házigazdája felkonferálja a programot, de a tömeg egyre csak kiabál: „Szemétbe velük, nem érnek már semmit, nincs szükség rájuk!” A dobozok erre elzöldülnek a méregtől. Ádám megpróbálja elmagyarázni, hogy a dobozok micsoda különleges ajándékokat rejtettek magukban, értékes dolgokat, játékokat, de a kiabálás nem hagy alább: „Bizony, de most már üresek, és nem érnek semmit!”

A dobozok erre elpirulnak szégyenükben… de lássatok csodát, egyszer csak elkezdenek közeledni egymás felé, összekapaszkodnak, és egy gyönyörű kastélyt alakítanak ki magukból.

A gyerekek azonnal birtokba veszik az ezerszínű kastélyt, a huszárezred parancsnoka pedig odasúg valamit a polgármester fülébe, mire az nagy bólogatások és mosolyok között a pódiumra lép és bejelenti: „mostantól fogva ez a különleges kastély álljon itt a tér közepén a gyermekeink örömére!”

Az emberek tapsolni kezdenek, és a szűnni nem akaró éljenzés felhatol egészen a csillagokig, akik elérzékenyülve ennyi örömteli ember láttán csillámporral hintik be a dobozvárat, amiben minden doboz még jobban ragyog… ám ezek után már egyikük sem akar többé a legeslegszebb lenni.

Feltserné Bernáth Mária
Új Város – 2014. május