A testi erőszak alkalmazása a mai gyerekek és fiatalok nagy részénél bevett szokásnak tűnik akaratuk véghezvitelére. Gyakran kell rászólnom akár már a hároméves gyermekre is, hogy ne üsse, rúgja, harapja az őt kísérő anyját/apját/nagymamáját/testvérét. Az iskolákban az erősebb, erőszakosabb, az otthoni kedvezőtlen légkört máshol  kompenzáló, vagy éppen kivételezett anyagi és szociális háttérrel rendelkező, ugyanakkor alulszocializált gyerekek gyakran bántják gyengébb társaikat. Megverik, kihasználják és kiközösítik őket, lehetetlenné téve a csoportba való beilleszkedésüket. Fölényükkel visszaélve megkeserítik a magukat megvédeni alig vagy egyáltalán nem képesek életét. Itt már egyáltalán nem arról van szó, hogy a gyerekek konfliktusaikat verekedéssel intézik el, hanem egy olyan társas viselkedésről, amely magában foglalja azt a külső szemlélő előtt gyakran rejtve maradó „zaklatást” is, amely egy adott személynek a csoportjából való kirekesztését eredményezi. Felhasználják ebben a mai kor új eszközeit, a számítógépet és a mobiltelefont is, hiszen e-maileken és sms-eken keresztül ugyanúgy lehet zaklatni valakit, ízetlen tréfákat űzni vele és halálos szociális csapásokat mérni rá, mint a klasszikus grafittikkel vagy a hírek személyes, kőkorszaki  terjesztésével, a pletykával. Egyetlen kattintás, és a kisvárosból mindenki tudni fogja az áldozat legféltettebb titkát. Az iskolákban megnyilvánuló erőszak, a basáskodás súlyos probléma világszerte, mint ahogy – bár nem sokat beszélünk róla – Magyarországon is. Gyökerei az evolúciós örökségként bennünk levő rangsoragresszióban keresendőek, így nem lehet kizárólag a mai társadalom rovására írni, és nem lehet egyszer és mindenkorra megszabadulni tőle. A basáskodás elleni küzdelmet csakis a jelenség tudatosításával és az erre a célra kidolgozott speciális, a diákokat-tanárokat-szülőket egyaránt megcélzó programokkal lehet eredményesen felvenni. Még inkább szükség van olyan pozitív, közösségépítő programokra az iskolákban, amelyek a gyerekek közötti barátságot, a kreatív együttműködést segítik elő.

Fábián Zsuzsanna, logopédus