A jó híreket nem törvényekben szabályozzák.

Tudjuk jól, mennyivel könnyebb valamit megtiltani, mint szembenézni a kellemetlen valósággal. Úgy tűnik, hogy a „Putyin 3” verziójú Oroszországban a sajtócenzúra, mely eddig is létezett, most egészen kafkai, sőt hamleti színeket ölt. Egy új törvénytervezet ugyanis előirányozza, hogy „a népesség pszichés egészsége védelmében” határt kell szabni a rossz híreknek. Az Igazságos Oroszország nevű ellenzéki párt beadványa – melyet a kormánypárt, az Egységes Oroszország is magáévá tett – a korlátot is meghatározza számszerűsítve: „Három rossz hír hét jó hír mellett.” Ez ugye harminc százalék olyan hírt jelent, amely zavarja a békét és a társadalmi együttélést, hetven százalékban pedig olyan hírt, amely az együttélés javulásáról számol be. Önmagában az ötlet nem is rossz: a jó hírek sajtóorgánuma, az Új Város és a Città Nuova testvérlapok nemzetközi hálózata is hasonló arányokat követ. De mi a rossz hír és mi a jó hír? Ki dönti el? A híreket nem tekinthetjük valamiféle matrjoska-babáknak, amelyek szépen csillognak a fagyos világban (képünk Moszkvában készült, -10 fokban). Annál is inkább, mivel a fehér krónikás híradásokból is gyakran előbújnak a fekete krónikák, vagy éppen fordítva. A jó híreket közvetítő újságírás elsősorban lelki hozzáállás kérdése, amely nem létezhet másutt, csak a szabadságban.

P.P. (CN)