Szeptember utolsó hetében mutatták be Loppianóban Michele Zanzucchi és Paolo Lóriga interjúkötetét Emmaus Maria Vocéval, a Fokoláre Mozgalom elnökével. Decemberben a könyv magyar nyelven is megjelenik.

A könyvbemutatót követően két médiaszemélyiséggel beszélgetett Emmaus. Az egyik Lucetta Scaraffia szerkesztő, a vatikáni napilap az Osservatore Romano munkatársa, a másik pedig Marco Politi író, az “Il Fatto Quotidiano” napilap kiadója.

Lucetta Scaraffia: Ön könyvében ezt írja: “A világiaknak nincs szükségük bátorításra, hanem inkább arra, hogy hagyják őket szabadon cselekedni az egyházban és jobban bízzanak bennük. (…)” Chiara Lubich ezt a Mozgalmat nagyon erősen Mária képére, a fokolárra alapította, ami női vonást visel magán, és az emberi kapcsolatokra helyezte a hangsúlyt. (…) Olyan ez, mintha megértette volna, az egyháznak szüksége van arra, hogy egy női tüdővel is lélegezzen, hogy előre tudjon haladni. Azt szeretném kérdezni, hogy mit gondol ezzel kapcsolatban, mert nem kis jelentőségű dologról van szó?”

Emmaus: “Nekem úgy tűnik, helyesen állapította meg, hogy Chiara még az előtt is, hogy nő, elsősorban világi volt. Ami a női jelenlétet illeti, azzal is egyetértek. Ahogy Ön is említette, Mária jellegzetességének megvan a maga jelentősége. Chiara szerette hangsúlyozni, hogy a nő egyik jellemvonása abban áll, hogy képes jobban szeretni és jobban szenvedni. Ez mindenekelőtt az anyai feladatban nyilvánul meg, magában az anyaságban. Még azt is hozzáfűzném, hogy a nőnek különösen is megvan az a képessége, hogy családot teremtsen, mert az anya az, aki bizonyos értelemben létrehozza a családot. Ebből adódik, hogy ha az egyházat olyannak gondoljuk, hogy egyre inkább család legyen, hogy egyre inkább kommunió legyen, hogy egyre inkább az emberi vágyakat, törekvéseket egyesítse, akkor ebben a nőnek fontos szerepe van. De meg vagyok győződve arról -ahogy ezt Chiara mindig is aláhúzta-, hogy a nő és a férfi Isten előtt azonos módon felelős és az evangéliumban is ez áll: “Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő…” tehát az a fontos, hogy akár a nőről, akár a férfiról legyen szó, azzá váljon, amivé válnia kell, Krisztussá az egyházban.”

Marco Politi: “Hogyan látja ma az ökumenizmust? Mi lenne a legújabb hozzájárulás ahhoz, hogy konkrét lépések történjenek a keresztény egyházak integrációjában?”

Emmaus: “Néhány hete Egyiptomban voltam, ahol a mozgalmunk által szervezett találkozókon vettem részt. Nagyon szép találkozásunk volt például a kopt-ortodox egyházzal. A pátriárkátusra kaptunk meghívást és ott szembesültünk azzal a komoly szenvedéssel, hogy létszámuk folyamatosan csökken. Köszönetet mondtak azért, hogy jelenlétünkkel támogatjuk őket szemben a világi és vallási vezetőkkel. Azt gondolom, hogy az ökumenikus út nagyon nehéz és egyre inkább tudatára ébredünk ennek a nehézségnek. Hogy miért nehéz? Ki kell mondani, azért, mert szégyen az, hogy megosztottak vagyunk, de ez minden keresztény szégyene, nemcsak a protestánsoké vagy az ortodoxoké, hanem minden keresztény szégyene, hogy még mindig megosztottak vagyunk. (…) Ettől mindnyájan szenvedünk. Mindnyájan. És ebben a szenvedésben rejlik az ökumenikus út lehetősége. Ez azt jelenti, hogy ugyanabban a szenvedésben való részvétel nem lehet, hogy ne hozza meg azokat a lépéseket, melyekkel legyőzzük ezeket a szenvedéseket. Fáradságos lépésekről van szó, kis lépesekről ilyen hatalmas igénnyel szemben, de úgy látom, hogy léteznek ezek a lépések. Ezeket én magam is megtapasztalom azokban a személyes kapcsolatokban, melyeket sikerül létrehoznom a különböző egyházi személyiségekkel. Olyan lépések ezek, melyekből megértem, mennyire óhajtja mindenki az egységet. Ahhoz, hogy eljussunk az egységre, mindenképp szükséges, hogy el tudjunk veszíteni valamit. Ezt meg kell tenni a többiek miatt. Nekünk is. Mint mozgalom hiszünk abban, hogy a mi feladatunk  abban áll, hogy belehelyezkedjünk a repedésbe, így segítjük azt, hogy ez a repedés kevésbé legyen megosztó. Persze nagyon kényelmetlen, hogy a repedésben vagyunk, mert fájdalmas. De elfogadjuk ezt -annak ellenére, hogy nagyon fájdalmas-, hogy nem tudunk közösen áldozáshoz járulni. Fájdalmas az is, hogy súlyos erkölcsi problémákba ütközünk és eltérő a véleményünk ezekkel kapcsolatban; ez is rendkívül fájdalmas. De ez a fájdalom nem akadályoz meg bennünket abban, hogy továbbra is higgyünk abban, az egység lehetséges, mert Jézus ezt akarta, amikor közénk jött. Egyetlen egyházat alapított, nem sok egyházat.”

Marco Politi: “Elgondolkodott azon a tényen, hogy a fokolarinik száma évek óta ugyanannyi?”

Emmaus: “Számomra úgy tűnik, hogy ez a statikus szám pontosan azért van, mert ez az Ideál olyan ideál, mely a végtelenből táplálkozik és amit sokkal inkább érdekel, hogy előrehaladjon az egyetemes testvériség gondolata. Világkörüli utazásaim során láttam, hogy a fokolarinik valóban egy egészen kicsi csoportot alkotnak azzal a rengeteg emberrel szemben, akik részt vesznek a mozgalom életében és akiket megérint a mozgalom. (…) De nem az számít, hogy egy kis csoportot alkotunk, mert Jézus is azt mondta, hogy "Ne félj te kicsi nyáj, mert az Atyának úgy tetszett, hogy nektek adja az Országot", és az Ország éppen ezt a lehetőséget jelenti, hogy hatással legyünk az emberiségre. Ezt a lehetőséget nem befolyásolják a számok, csakis az élet intenzitása.”

Fordította: Tóth Judit

Fotók: focolare.org

Bizalom és párbeszéd
Interjúkötet a Fokoláre Mozgalom elnökével

A TARTALOMBÓL:
Emmaus személyes élete. A nők szerepe a katolikus egyházban. A kereszténység és a nyugati kultúra válsága. A Fokoláre Mozgalom Chiara Lubich után. A fokolarinik és a politika. Hol tart a közösségi gazdaság? A párbeszéd nehézségei és gyümölcsei. A kötet tartalmazza az Emmausszal készült magyarországi interjúkat is.
Kb. 220 oldal, ára: 2.500 Ft
Postai úton megrendelhető utánvéttel postaköltség felszámításával a konyvkiadas@ujvaros.eu címen.