Tudjuk jól szakemberektől és kisgyermekes szülőktől egyaránt, hogy a nevelés területén sok mindent nem lehet elég korán elkezdeni, hiszen akkor vésődik be leginkább a kicsikbe. Így van ez a gyermekek evangelizációjával is? – kérdeztük Annamaria és Danilo Zanzucchit, akik évtizedekig voltak az Új Család Mozgalom római nemzetközi titkárságának felelősei.

Jézus szerette a gyermekeket, meghódította a szívüket, és a gyermekek képesek arra, hogy viszontszeressék Őt. Mi, szülők általában gyermekeinket úgy látjuk, mint akik rosszalkodnak, akik nem hallgatnak ránk, akik nem követik azt, amit mondunk nekik; de talán kevésbé vagyunk képesek lelkük mélyét felfedezni, mélységes érzékenységüket Jézus szavai iránt. Hinnünk kell nevelői képességünkben, amely ajándékként összekapcsol minket Isten tervével. A gyermeket Isten a halhatatlanságra teremtette, így még jobban érthetjük, ki a gyermek, mekkora ajándékot kaptunk és mekkora felelősséget von mindez maga után. Nevelni – mondja többek között Chiara Lubich egyik beszédében – annyit jelent, hogy segítjük gyermekünket a Jézussal való találkozásra. Két lehetséges jelenlétet mutat be ehhez. Az első: Ha a szülők között élő az az ajándékozó szeretet, melyet az evangélium megkövetel, akkor Jézus jelen van közöttük. Nem elég a természetes szeretet, még ha nagyon értékes is. Ahhoz, hogy Jézus jelen lehessen ott, ahol „ketten vagy hárman az Ő nevében egyek”, olyan szeretetre van szükség, melynek különleges jellemzői vannak: mindenkit szeret, elsőként szeret, úgy szereti a másikat, mint önmagát, képes eggyé válni. Chiara elidőzik ennél a szeretetnél, művészetnek, a szeretet művészetének nevezi. Mindezzel meg akarja a szülőknek mutatni, hogyan élhetnek azzal a különleges kegyelemmel, hogy Jézus jelen lehet otthonukban, amely a gyermekek számára, még ha kicsik és tudatlanok is, azt jelenti, hogy találkozhatnak vele a nap minden órájában.
Jézus jelenléte közöttünk minden nevelésnek a titka. Valaki azt kérdezhetné: ezt a valóságot mi még csak most ismertük meg; amikor gyermekeink már nagyok, mit tegyünk? Nem rajtunk múlott, hogy csak most találkoztunk mindezzel. Az viszont már tőlünk függ, most keressük-e, hogy Jézussal közöttünk éljünk. Ő majd megvilágosít, hogyan álljunk hozzá ahhoz a gyermekünkhöz, aki nem ért meg minket, vagy aki nem tér haza, vagy már mással él együtt.
Jézus jelenlétének egy másik módja az Igében való jelenléte. Chiara egy másik alkalommal azt mondta, hogy a kenyeret is kis darabokra tördeljük szét a kisgyermekek számára, ugyanígy az evangéliumot is szét kell tördelni nekik. Ez a kép nagyon hasznos nekünk szülőknek. Miután megszülettek gyermekeink, folyamatosan tanuljuk, hogyan tápláljuk őket életkoruknak megfelelő módon. Így kell tennünk az evangéliummal is. Nemcsak megmagyarázni kell nekik tanításait, hanem velük együtt életté váltva kell tudnunk megfelelő helyet, s időt is találni a nap folyamán, amikor szülők és gyerekek együtt közösen megbeszélhetjük, hogyan sikerült megélnünk az evangéliumnak azt a mondatát, amelyet arra a napra határoztunk el. Gyakran megtörténik, hogy a gyermek mély intuíciós képességével elmeséli tapasztalatát, és saját szüleit segíti azzal. Természetesen mindezek sokkal könnyebben mennek, amíg a gyermekek még kicsik, s különösen alkalmas erre a beszélgetésre a lefekvés előtti idő. Ezt valamennyire mindnyájan megtapasztaltuk. Azután elérkezik az az időszak is, amikor erre már nincs módunk, mert minden gyerek átéli azt a kort, amikor megkérdőjelezi a hitet, s úgy tűnik, hogy eltávolodik, amikor kevésbé óhajt szüleivel beszélgetni. A serdülő, miközben keresi saját hitelességét, a kiutat, bezárkózik önmagába, szétszórttá válik, hibákat követ el, eltávolodik tőlünk. De ettől hitünk nem csökkenhet, mert mindaz, amit kisgyermekként magába szívott, előbb vagy utóbb előtérbe kerül. Fontos, hogy a gyermek irányában mi mindig nyitottak maradjunk, várjuk haza, ha éppen elköltözött otthonról és nem akar tudni rólunk, váljunk eggyé vele, éljünk érte továbbra is. Szívünk mélyén végül is tudjuk, hogy gyermekeinket nem csak egyszer hoztuk világra, hanem minden alkalommal, amikor szeretjük őket, amikor természetfeletti szeretettel szeretjük egymást, amikor túllépünk önmagunk korlátain, saját elképzeléseinken, s mi, szülők kölcsönös szeretetünkkel odavonzzuk Jézust közénk, újra megszüljük őket. Minden alkalommal megszüljük őket, amikor megpróbáljuk életre váltani az Igét, velük együtt kis részekre tördelve. De leginkább akkor szüljük meg őket, amikor bezárkózottságukkal, tévedéseikkel okozott fájdalmunkban felismerjük Jézus keresztjének árnyékát, és úgy fogadjuk el ezt, ahogy Ő, megőrizve a lelki békénket.

Fordította: Bartus Sándor