Őrültség lenne?

Fiatal vagyok, huszonkét éves és nemrég vettem át tanári diplomámat. Franciaország a hazám, ahol a hit, a vallás a privát szférába szorult, publikus helyen, az iskolákban, a munkahelyen meg sem lehet említeni. Számomra viszont életem alapdöntése, hogy hiszek. Nemrégen beiratkoztam egy olyan iskolába, ahol kifejezetten hátrányos helyzetűekkel való foglalkozásra készítenek fel. Őértük akartam valamit tenni. Három évig éltem a diákok életét, részt vettem az előadásokon, a szemináriumokon, a csoportmunkában, este meg elmentünk szórakozni és rengeteget beszélgettünk. Évfolyamtársaim közül már elég sokan együtt éltek, közülük az egyik elkezdett gúnyolódni velem, mert  nem értette, hogy miért tulajdonítok jelentőséget és értéket a tisztaságnak. Szerinte tiszta őrültség, ha valaki a házasságig nem létesít szexuális kapcsolatot. Már majdnem engedtem annak, hogy szó nélkül hagyjam megjegyzéseit. Felmerült bennem, hogy mi értelme van annak, ha kifejtem nézeteim egy olyan környezetben, ahol mindenki másképpen gondolkodik. Aztán mégis úgy döntöttem, elmondom azt, amit gondolok, de vidáman és ajándékként. Számomra az evangéliumot élni nem őrültség, hanem egyszerűen öröm és boldogság. Csoporttársam reakciója meglepő volt, és ami még érdekesebbnek tűnt, hogy a többiek is elkezdtek érdeklődni életstílusom iránt. Igazából attól féltem, hogy elszigetelődök, de ehelyett az elkövetkező napokban beszélgetéseinket nem a felületesség járta át, hanem nagyobb érzékenység a körülöttünk levő világra és mélység. És ez segített mindenkinek abban, hogy jobban tiszteljük egymás nézeteit, befogadjuk azokat és kölcsönösen elfogadjuk egymást.

Anne (Franciaország)

Iskolai dolgozat

Legtöbb osztálytársam ateista vagy aggályos a hittel, vallással szemben. Dolgozatot írtunk és az volt a feladat, hogy írjuk le, mi az, ami a társadalomban a legfőbb értéket jelenti számunkra. Megragadom az alkalmat, beszélek az egyetemes testvériségről és arról, hogy barátaimmal konkrétan mit teszünk azért, hogy megvalósuljon. Számítottam arra, hogy tesznek majd egy pár epés megjegyzést… Ezzel szemben dolgozatomra a legjobb osztályzatot kaptam, amit valaha is tanár adott nekem eddigi iskolai pályafutásom alatt. Sőt arra is megkért, hogy olvassam fel az egész osztálynak. Társaim rengeteg kérdést tettek fel. A nem hívők érdeklődtek leginkább. Megragadta őket, hogy a vallást így is meg lehet közelíteni. Az egyikük, aki folyton piszkált azért, mert misére járok, most odajött hozzám és kérte hogy hadd ismerhesse meg jobban az életemet.

Diego (Olaszország)