Hit éve – vagy új evangelizáció?
Chiara Lubich közösségi lelkisége az egyházi program szolgálatában.
Őszre püspöki szinódust hívott össze XVI. Benedek pápa az „új evangelizációról”. Ugyancsak ősszel hirdeti meg az egyház számára a hit évét! Vajon a katolikus egyház következő évének központi témáját a „hit éve” adja vagy az „új evangelizáció”? – kérdezik többen. A pápa egy rövid, de mindnyájunkat megszólító apostoli levelet írt a hit évének megnyitására Porta fidei, magyarul Hit kapuja címmel. [1] A levél a fenti kérdésre is választ ad. Lényegi mondanivalója, hogy minden keresztény küldetést kapott arra, hogy az evangélium tanúja legyen, azaz hogy evangelizáljon; de evangelizálni csak akkor tudunk, ha a folyamatos megtérés útját járjuk, ha az evangélium öröme, maga Jézus izzik a lelkünkben. Vagyis a Szentatya azért hirdeti meg az egyháznak a hit évét, hogy ez évben vizsgáljuk meg hitünket, izzítsuk fel azt – s így váljunk alkalmassá az „új evangelizációra”, amely meg tudja szólítani a mai világot. A pápai levél röviden összefoglalja hitünk alapvető igazságait, titkait, s arra hív, hogy éljük át új odaadással sorra mindegyiket. Arra is hív, hogy úgy mélyítsük el magunkban és közösségeinkben ezeket az igazságokat, hogy képesek legyünk azokról értelmesen beszélni a keresőknek. Egyesüljön bennünk a hit tapasztalata és elmélete. Így tudunk tanúságot tenni arról a személyes és értelmes tapasztalatunkról, hogy Jézus Krisztusban „beteljesedést talál az emberi szív minden vágyakozása, szorongása”. (13.) Az utóbbi évtizedek pápái – XXIII. János pápától XVI. Benedek pápáig – többször megfogalmazták, hogy korunk megújulási, lelkiségi mozgalmai azért születtek, hogy az „új evangelizáció” hordozói legyenek. E mozgalmak számos új evangelizációs utat nyitottak meg, amelyek irányt mutatnak az egész egyház számára. A Porta fidei-hez kapcsolt lelkipásztori útmutatás is meghívja a mozgalmakat, hogy „legyenek mozgatói olyan kezdeményezéseknek, amelyek saját karizmájuk értékeivel, és együttműködve a helyi lelkipásztorokkal, beilleszkednek a hit évének nagy eseményébe… Találják meg a módot arra, hogy hívő tanúságtételüket felajánlják az Egyház szolgálatára.” (Lelkipásztori útmutatás 9.)
A Fokoláre Mozgalomhoz közel állók számára kegyelmi élmény átgondolni, hogy Chiara Lubich lelkisége és az ebből fakadó élet milyen nagy mértékben megfelel a pápai meghívásnak: hiszen ez a közösségi lelkiség mindenekelőtt a hitben való megtérésre, majd ebből fakadóan a tanúságtételre hívja tagjait – azaz a koronként és kultúránként változó tanúságtételre: „új evangelizációra”.
Az Új Város olvasói, illetve a Fokoláre lelkiséggel kapcsolatban állók örömmel és meglepetten olvashatják a Szentatya levelét: hogy szempontjai milyen mély rokonságban állnak azokkal a meghívásokkal, amelyekkel a mozgalom – akárcsak a legutóbbi évben – tagjai felé fordult. A hit évére, valamint az új evangelizáció küldetésére készülve a Fokoláre Mozgalom most lezáruló évének a témája az Ige odaadóbb megélése, és az Ige megélésével szerzett lelki tapasztalatok megosztása, továbbadása volt. Benedek pápa így kezdi levelét: „A hit kapujának… küszöbét akkor tudjuk átlépni, amikor Isten Igéje elhangzik, a szív enged a kegyelem formáló erejének.” (1.) „Újra föl kell fedeznünk, mit jelent táplálkozni Isten Igéjével és az Élet Kenyerével.” (3.) Chiara sokszor hívta a lelkiség követőit: először éld az Igét, először sugározd Jézus szeretetét, s csak ezután szólalj meg. Ezt mondja a Szentatya is: Ha táplálkozunk az Igével, ha a megtérés útjára lépünk, akkor tudjuk másoknak „egyre jobban megmutatni a Krisztussal való találkozás örömét és mindig megújuló életerejét”. (2.) Ezért is előzi meg a hit éve a meghívást az új evangelizációra.
Chiara kezdettől arra tanította karizmájának követőit, hogy az Ige, illetve a szeretet élése által Isten kegyelemmel, örömmel tölti el lelkünket. De a kegyelmeket nem azért kapjuk, hogy megtartsuk magunknak, hanem hogy erősítsünk azzal másokat. Sőt, a megtapasztalt kegyelem akkor válik igazán élővé bennünk, ha továbbadjuk azt, egyébként elhal. Ugyanezt fogalmazza meg a pápa is: „A hit akkor növekszik, ha a szeretet tapasztalataként éljük meg, amelyet ajándékba kaptunk; és (akkor növekszik tovább) ha továbbadjuk azt, mint a kegyelemnek és az örömnek tapasztalatát. Ez tesz termékennyé (bennünket), mert kitágítja a szívet a reményre, és megengedi (megadja a kegyelmet), hogy úgy tegyünk tanúságot, hogy az életet szüljön.” (7.) Így vezet a megélt hit az evangelizáció felé. E sorok, amelyek a Hit évének célját, illetve az ezt megfogalmazó pápai levelet mutatták be, meghívhatnak arra is, hogy olvassuk el a Porta fidei c. apostoli levelet, amely megjelent a Szent István Társulatnál. Akik a fenti gondolatokban a Chiarától már sokszor hallott meghívásokra ismerünk rá, azokat még inkább meghívja e levél, hogy új odaadással éljük az Igét, hogy minden nap lángra gyújtson bennünket a Jézussal való találkozás az Ige által. És a láng akkor fog élni igazán, ha továbbadjuk. Elsősorban adjuk tovább a Fényt azoknak, akikkel együtt éljük az Igét. De álljunk készen, hogy továbbadjuk azt minden ismerősünknek – hogy vigyük az evangéliumot a mai világba.
Képek: Papp Gábor, focolare.org
[1] Az alább, zárójelben megadott számok a pápai levél fejezeteire utalnak.