A Genfestek történetében először adott otthont egy Olaszországon kívüli város a közel 12000 fős nemzetközi találkozónak, hogy a résztvevő fiatalok különböző módokon tanúságot tegyenek a testvériségről, amit aztán tovább adnak mindenkinek, aki nyitott rá.

„Megcsináltuk!” – mondták többen a szervezők közül és fellélegeztek, de nem azzal, hogy akkor most vége. Persze a szállításoknak, az étkeztetésnek, az engedélyek megszerzésének és sok mindennek vége, de a Genfest nem fejeződhet be, hiszen a résztvevők nagy többsége azzal az elhatározással ment haza, hogy folytatja, folytatni akarja. De mit? Honnan kell elkezdeni? Ha végigpörgetjük a fontos állomásokat, akkor jobban érthetjük.

Augusztus 30-án
Az Erzsébet téren áll az ETAP (Egyetemes Testvériség és Aranyszabály Placc) elnevezésű találkozóhely. Az öt kőpad, az öt kontinenst szimbolizálva arra emlékeztet, hogy „Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük.” Ezt a minden nagy vallásban megtalálható aranyszabályt vésték a padokra különböző nyelveken. Elegendő lenne ez a mondat sok helyzet megoldására és az egymás közti hidak építésére. Rogán Antal az V. kerület polgármestere és Szabó József a Főkert vezérigazgatója adta át a helyet. Este zsúfolásig megtelt a Petőfi Csarnok, ahol a Gen Rosso együttes a Streetlight című musicalt adta elő 120 fiatal közreműködésével. A Streetlight (Utcafény) valós esetet dolgoz fel, a chicagói Charles Moats történetét, aki a hatvanas években a város nyomornegyedében a szeretetért és a testvériségért adta az életét. Olyan útmutatás lehet ez, ami segít a Genfesten résztvevő fiataloknak a hétköznapok sűrűjében, hogy lássák, merre kell lépniük.

Augusztus 31-én
A Parlament Vadásztermében a nemzetközi szervezőbizottság ötven tagja tiszteletére fogadásra került sor. A megjelenteket Dr. Lukács Tamás, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság elnöke köszöntötte és egy  személyes történetben kiemelte értékeink és hitünk megvallásának fontosságát. Martonyi János külügyminiszter beszédében aláhúzta, az uralkodó válságra az egyetemes testvériség adhat választ. Este tetőfokára hágott a várakozás a Papp László Sportarénában. A „Genfest függönye” a magyar fiatalok nyitótáncával gördült fel, majd Tarlós István Budapest főpolgármestere és Bogyay Katalin az UNESCO Közgyűlés elnöke köszöntötte a résztvevő fiatalokat. A globalizáció korszakában az egyetemes testvériség az az üzenet, amelyről a találkozó résztvevői tanúságot tesznek a világ felé, képviselve azokat a százezreket, akik interneten követték az este programját.

Szeptember 1-jén
A Sportarénában a hídépítés különböző szakaszai kerültek bemutatásra, az alapozástól egészen a hídon való átkelésig. Ebben helyet kapott sok-sok tánc, zene és személyes tanúságtétel. A tapasztalatok megosztásában előtérbe került például a szolidaritás és az empátia. Egy brazil fiú arról mesélt, hogyan segített az utcán egy epilepsziás rohamban szenvedő betegen, akinek aznap a negyedik rohama volt és orvosságot sem tudott venni magának. Egy chilei fiatal pedig azt mondta el, hogyan határozta el barátaival, hogy odaköltöznek a hajléktalanokhoz, annak minden következményével együtt. A program bezárása előtt került sor az Egyetemes Testvériség Projekt indítására és Maria Voce beszédére. Ezt követően a fiatalok a Sportarénától indultak el a Hősök terén és a Lánchídon át a Clark Ádám térig, békés felvonulásukkal bemutatták, hogy létezik közöttük a kölcsönösség, a szeretet egy új dimenziója.

Szeptember 2-án
A megélt kölcsönösség többlete jelent meg a Szent István téren a Bazilika előtt megtartott bíborosi és nunciusi szentmisén, ahol a felajánláskor kinyílt a résztvevők előtt az egyház egyetemes arculata: fiatalok egy népes csoportja népviseletbe öltözve ment fel az oltárhoz, hogy szimbolikusan oda helyezze az öt kontinenst, végül pedig egy virágokból készült hidat. Erdő Péter bíboros úr beszédében többek között hangsúlyozta a hídépítés kapcsán, hogy „tudnunk kell, mielőtt az építkezéshez hozzáfognánk, hogy mit akarunk összekötni és mivel. (…) Így van ez az emberek világában is. (…) Fontos lenne, hogy Európa és a világ népei, mint népek is, történetükkel, kultúrájukkal együtt egyre jobban megismerjék egymást. (…) A hídépítés tehát bizalmat kíván tőlünk. Hinnünk kell Isten hatalmában és szeretetében.” A szentmise végén a Genfest műsorvezetői köszöntötték a színpadon megjelent katolikus és nem katolikus keresztényeket, japán és thaiföldi buddhista, zsidó és nem hívő képviselőket, akik az egyház egyetemes párbeszédét jelenítették meg.
A „Let’s bridge” aktualitásához nem fér kétség, segítenünk kell egymást, hogy ne tévesszük szem elől és egyre érettebb hídépítők legyünk.

Fotók: Papp Gábor