A világ ifjúsága Budapesten. Mit jelent ez a nagyszabású nemzetközi rendezvény a magyar fiatalok számára? Az események sűrűjében négy magyar szervezőt kérdeztünk.

Összkép a magyar fiatalok helyzetéről

Cinzia – Véleményem szerint a magyar fiatalok nem különböznek a világ más részén élő fiataloktól. Ugyanabban a  globalizált világban élnek, ugyanazokkal a kihívásokkal szembesülnek, és ugyanúgy érzik a globalizáció társadalmi és kulturális hatásait. Egy érdekes adat támasztja ezt alá. Augusztus 31-én este lesz a Genfest nyitókoncertje. Több mint nyolcvan dal érkezett javaslatként, hogy milyen zeneszámok adják a koncert repertoárját. A dalokat hallgatva nem lehet eldönteni, hogy melyik országból küldték: jó számok, de mindegyik ugyanaz a zenei stílus, mindegyik angolul van, egyik sem tartalmaz olyan elemet, amely a saját folklór vagy nemzeti kultúra jegyeit viselné. Ha a dolog pozitív oldalát tekintjük, akkor örülhetünk ennek az egyesült világnak, amelyben az afrikai, ázsiai és európai fiatalok egyformák és szinkronban vannak, túl a gazdasági és társadalmi különbségeken. Ugyanakkor jellegzetesnek tekinthető a kulturális identitásnak ez a feltűnő hiánya is.

Zoltán – Az identitás hiányának megvannak a mélyebb társadalmi gyökerei. Én a problémák többségét az egészséges család hiányára vezetem vissza. A legtöbb fiatal esetében nincsenek meg azok az érzelmi, értelmi és szellemi alapélmények, amelyekre életét alapozhatja. Ennek következtében élete hátralévő része többnyire ezeknek a hiányoknak toldozgatásából, foltozgatásából áll. Kirívó probléma a férfiak, az apák hiánya. Nem csupán az egyszülős családokra gondolok, hanem arra is, hogy az apák kevésbé vannak jelen minőségi módon a családban, egyre nehezebben tudják az anyagi biztonságot fenntartani, egyre frusztráltabbak, idegesebbek, szétesettebbek. Ennek következtében a fiatalok – főleg a fiúk – emberi fejlődéséből olyan alapelemek hiányoznak mint a tartás, kitartás, küzdeni tudás, belső biztonság, világos célok, azon komplex ismeret- és főleg élményanyag birtoklása, amely által a fájdalmakkal szembe tud nézni, fel tudja őket vállalni, valamint előrehaladásához és fejlődéséhez energiát tud nyerni belőle. Ezek nélkül a tulajdonságok nélkül még nagyobb a kiszolgáltatottság az általános korszellemnek és a médiának. Néha még a minimális képesség sincs meg a megkülönböztetésre: mi jó, mi káros, mi ártalmas. Tovább sorolhatnánk: kevés az igazán hiteles, értékeket felmutató referencia személyiség és közösség.
Ezért tartom fontosnak, hogy nagyobb erővel és elszántsággal forduljunk a fiatal generációk felé, de ehhez a családokat is segítenünk kell, hogy belső egységük, életerejük növekedjen.

Cinzia – Azt hiszem, hogy amit mondasz, az nemcsak a fiúkra vonatkozik, hanem a lányokra is, sőt általában a felnőtt társadalom jelentős szeletére. Azonban látnunk kell azokat az értékeket is, amelyek a nehézségek ellenére jelen vannak a fiatalok életében. A nemzetközi Genfest előkészítő bizottság egyik ülésén, néhány magyar fiatal jelenlétében beszéltünk a fiatalok helyzetéről a világon. Ott szóba került, hogy Kelet-Európa milyen erkölcsi, kulturális és vallási értékeket tud adni a Nyugatnak. Ennek fényében jobban érthető, hogy miért rendezik a Genfestet egy volt kommunista országban.

A közösségeinkről…

Rita – Én általánosan azt látom, hogy sokan vagyunk, sokféle közösségbe lehet bekapcsolódni, ami jó, mert lehetőség arra, hogy egy hálót alkossunk. Sok szempontból természetes nekünk, ami talán nem is annyira az: a Genfest szervezése közben vált világossá saját magunk számára is, hogy mennyi érték van a fiatalokban, milyen pezsgő az ifjúsági élet. A magyar fiatalok gondolkodásmódja, élete, közösségei sokaknak adhatnak lendületet és biztatást… Ezzel tehát nyithatunk a világ felé és adhatunk valamit magunkból. Az egyik legnagyobb kihívás talán az, hogy a fiatalok nem szeretnek elköteleződni. Talán éppen amiatt, mert annyi lehetőség van, emberek, közösségek, kezdeményezések, programok… A jó dolgok közül nehéz választani, pláne elköteleződni. Nem könnyű tudatosítani magunkban, hogy ne váljunk "fogyasztókká", ne "szolgáltatást" várjunk egy közösségtől.
Egy közösség akkor jó, ha én beleteszem a saját részem. Sokan nagyon leterheltek vagyunk, és nem könnyű megtanulni nemet mondani, akár szervezőként, akár résztvevőként. Többeket pedig elbátortalanít a világ körülöttünk, a fájdalmak, kudarcok, az árral szemben haladás, a közönyösség, vagy a kényelmesség.

Ágoston – A kisközösségek felismerték, hogy a világ forgatagában az a legtöbb, amit tehetnek, hogy „legalább akik mi itt együtt vagyunk” összetartanak. Azt hiszem ezt nevezik úgy, hogy mindenki elvan a maga kis köreiben. A munka és a tanulás mellett maximum ennyire futja. Kevesen tekintenek nagyobb távlatok felé, hiszen a legtöbben saját közösségükben akarnak megerősödni, az újat, a másmerre (is) mutatót kizárva. Ez bezárkózást eredményez, és erősíti azt a meggyőződést, hogy „hiszen úgysem lehetünk hatással a társadalomra”. Ezért nehéz megszólítani és aktivizálni bennünket.
Tapasztalható egy ezzel látszólag ellentétes tendencia is a társadalomban. Nincs bezárkózás, nyitottság, befogadás van – szinte már határtalanul. Ez a tolerancia programja, mely többnyire langyos, veszélytelen víz. Nincs mögötte valódi tartalom. Ha a suliban vagy a munkahelyemen beszélek valakivel az értékeimről, nem utasít el, nem nevet ki. Hanem mit mond? Valami olyasmit, hogy nagyszerű, remek, hogy te magad így gondolod. És itt vége. Roló lehúzva. Szuper jó, amit csinálsz, de semmi közünk egymáshoz, hagyjuk egymást békén. Nehezen tudunk hatással lenni egymásra, kis szigetek alakulnak ki a fiatalok világában, pedig éppen nekünk kellene valami komolyabb egyetértést, a társadalom egészére ható programot felmutatni.

Genfest: Istenre alapozott életstílus

Ágoston – Az a tény, hogy a Genfest hazánkban kerül megrendezésre, rendkívüli lehetőségeket rejt mindannyiunk számára. E nagyszabású találkozó fő célkitűzése, hogy egy olyan megerősítő, közösségi élményt nyújtson, amelyben Isten szeretetével találkozhatnak a résztvevők.

Rita – Különböző háttérrel, kultúrákból, vallásokból érkezünk, de amit érzékelünk, az ugyanaz lesz: Isten jelenléte köztünk. Ezért szerintem az a legfontosabb, ahogy együtt vagyunk és amilyen légkört teremtünk együtt. Ennek szolgálatában persze fontos, hogy a fiatalok nyelvén fogalmazzuk meg az üzenetünket, zenével, tánccal, személyes tapasztalatokkal, képekkel, videóval, fénnyel, háttérrel, szimbólumokkal… Egy olyan életstílust mutatunk be, ami a hétköznapokban is Istenre épül, és ami élhető, vállalható, fenntartható.
A Genfest kiváló alkalom arra, hogy azonnal belevessük magunkat és megtegyük saját kis és nagy lépéseinket – hidakat építve egymás közt, kultúrák közt, vagy a társadalom felé. Ebben segítenek a tapasztalatok, a mottó és az, hogy nemcsak maga az esemény a fontos, hanem a felkészülés, és aztán a folytatás is.
A Genfest megerősítés, bátorítás annak, aki így él, és motiváció annak, akit megérint mindebből valami, és belelkesül. Emellett pedig a környezetünk, a város, a társadalom számára is reményt ad és tanúságot tesz.

Cinzia – A fiataloknak szükségük van nagy eszményekre, de arra is, hogy ezeket megvalósulni lássák a társadalomban, hiszen biztos tájékozódási pontokat jelentenek, melyekből bátorságot lehet meríteni, és tettekre sarkallnak. Elég a nemrég boldoggá avatott Chiara Luce Badanóra gondolnunk, akinek az élete mérföldkövet jelentett sok fiatal számára és akinek a példája nyomán radikális döntések születtek. Chiara megmutatja a fiataloknak, hogyan kell az idők jeleit értelmezni, és hogyan lehetnek az események főszereplői. Ahogy Zoli is említette, a fiatalokat ma sok bizonytalanság veszi körül, nehezen döntenek, nehezen vállalnak felelősséget, nehezen kötelezik el
magukat egy hivatás mellett, és gyakran képtelenek igazi kapcsolatokat építeni. A Genfest erős élményt nyújtó, igazi közösségi tapasztalat, fény és sorsfordító esemény lehet a fiatalok számára: meghívás arra, hogy úgy vegyék kezükbe életüket, hogy Isten alakíthassa azt.

Genfest: céljaink

Ágoston – Célunk, hogy frissítést kapjon az a világméretű kapcsolati hálózat, mely itt Budapesten találkozik. És még egy dolog. Előző Genfesteken részt vett fiatalok tapasztalata, egy sajátos élmény: nincsenek egyedül. Nem vagyunk egyedül, a világ másik pontján is azért a célért élnek, mint amiért mi itt. Hát akkor pláne megéri csinálni!

Rita – Mi is adhatunk, és mások is adhatnak nekünk: szélesebb látókört, mások hasonló örömeit és fájdalmait, és akár a felismerést, hogy mik azok az értékeink, amit talán magunk észre sem veszünk.

Cinzia – Igen, én is így gondolom. A Genfest lehetőség, hogy a fiatalok kilépjenek a privát szférából, a Facebook világából és nem virtuálisan, hanem valóságosan is magukhoz öleljék az egész világot. Egyedülálló dolog az, amikor az ember a saját bőrén megtapasztalja Jézus szavainak közvetlen valóságát: „hogy legyenek mindnyájan egy”. Emlékszem, hogy rám az 1980-as Genfest tette a legmélyebb benyomást és ez kihatott egész életemre, amennyiben igent mondtam Istennek. A mai fiatalokban óriási vágyat látok a hiteles személyes kapcsolatok iránt. Az internet és a globalizáció itt végtelen lehetőségekkel szolgál, de megfoszt a valós, szemtől szembeni találkozásoktól a másik emberrel és Istennel. Azt kívánom, hogy sok magyar és nem magyar fiatal tapasztalja meg, hogy Istennek szüksége van rájuk, hogy a mai, sok szempontból egyesült világ valóban az legyen, mert szívek kapcsolják egybe és nemcsak műholdak és mobiltelefonok. Emmaus 2011-es budapesti látogatása alkalmából közelről is megismerhette a Fokoláre Mozgalom magyarországi tagjainak életét, örömeit és nehézségeit. Arra hívott mindenkit, hogy ajándékozza magát, egyénileg és közösségileg is. A magyar fiatalok is csak akkor lesznek képesek szembenézni a mindennapok kihívásaival és „saját” válaszokat adni. Itt a többiek szolgálatába állíthatjuk mindazt, amit eddig elértünk, a felfedezéseinket, a harcainkat és a sikereinket.

Zoltán – A Genfest alkalom arra is, hogy ez az életstílus a világ nagyobb nyilvánossága előtt megjelenjen, a nemzethatárokon átívelő társadalmi cselekvés nemzetközi figyelmet kapjon és összefogásokat erősítsen az egyetemes testvériség szellemében.

A Genfest után

Rita – Bízunk benne, hogy a Genfest után sokan bekapcsolódnak majd a Fiatalok az Egyesült Világért Mozgalom életébe. Tervezzük, hogy átalakítjuk havi csoportos találkozóink felépítését és rendszerét, és a rendszerességre, a lelki, beszélgetős alkalmak mellett az aktivitásokra fókuszálunk. Nekem az a vágyam, és ez számomra a fejlődés iránya, hogy kiteljesedjen és megerősödjön, ami az utóbbi években már elkezdődött: egy hiteles, aktív, az evangéliumot konkrétan élő és a jó ügyet magukénak érző fiatalok közösségéből álló széleskörű mozgalom. Így lehetséges a Genfest folytatása, saját életünkre történő adaptálása. Erre szeretnénk inspirálni mindenkit!

Ágoston – Hogy mit kell tennünk? Folytatni kell az életet mind nagyobb intenzitással. És aki kicsit is ismeri ezt a kifejezést, az tudja, hogy itt evangéliumi életről van szó. Az élet igéjének megvalósításáról és közös megbeszéléséről. Egyértelműen az a tapasztalatom, hogy ahol evangéliumi élet van és ezt közösségben meg is beszélik, ott világosabbá válik az is, hogy mit kell tenni, merre kell tovább haladni. Mondhatnám most azt, hogy közösséget kell építeni, meg hogy jobban össze kell rántani a huszonéves ifjúságot, jobban törődni az utánpótlással, a tizenévesekkel – ez mind igaz, de ne felejtkezzünk el a nulladik lépésről, minden más lépés előfeltételéről: evangéliumi élet.

Zoltán – A Genfesttől azt remélem, hogy nagyobb erővel fogunk önmagunkra találni, többen meg fognak ismerni bennünket, kapcsolatok épülnek a környező országokkal, és sűrűsödni fognak a háló csomópontjai.

Fotók: Papp Gábor, Merényi Zita