Drága pajtikám – szólt a buszgarázs gondnoka – mától éjszakai szolgálatba állsz! – Hajaj! Már most rám jön az ásíthatnék! – morogta Lala, a szép piros autóbusz. – Mit gondolsz, ki utazik éjszakai járattal? Még hogy ki? Járjunk csak utána, fedezzük fel együtt és majd kiderül. Az első megállónál mindjárt két asszonyság száll fel, Aliz és Imola, állig felfegyverkezve. Na, ne izguljatok! A fegyverzet söprűkből, felmosókból és portörlőkből áll. Takarítani mennek egy városi céghez. – Milyen szép, ahogy minden megújul a kezünk alatt, amíg az emberek alszanak – mondja Aliz a barátnőjének. – Azt hiszem, Isten is így viselkedik velünk: kihasználja az alkalmat, amíg az emberek alszanak, hogy elküldje angyalait, tegyék egy kicsit rendbe a halandók ügyeit. Na és ki száll fel a második megállóban degeszre tömött táskával? Péter, a postáslegény. Minden áldott reggel különválogatja az örömhíreket tartalmazó leveleket a rossz híreket tartalmazóktól. Honnan ismeri a tartalmukat? Nem szép dolog kinyitni mások leveleit! Nyugodjatok meg, Péter sosem bontja fel a borítékot (sem az enyémet, sem a tiéteket). Elég, ha kézbe veszi: a szomorú tartalmú leveleknek ugyanis ólomsúlya van, míg a jó hírt hozó levelek könnyűek, mint a pillangók. Maga Péter is csak úgy repül, mint egy pillangó a jó hírekkel, hogy postázza őket. Majd hazamegy és tologatja jobbra-balra a rossz hírekkel teli levélkupacot, nincs bátorsága kipostázni. Inkább megvárja az estét, az utolsó buszjáratot, és akkor végez a munkájával. Szívét átjárja egy kis szomorúság… de már ébredezik benne az öröm is, mivel tudja, hogy reggel újból várja egy szép köteg levél csupa vidámsággal. Az órák gyorsan peregnek, a felszállók között van egy pék, jó illatok lengik körül, aztán egy idősebb úr, aki álmatlanságban szenved, majd sorban mások… Ha jól megnézitek, ti is látjátok őket az ablakokban: egyedülállók vagy társaságban utazók, vidámak vagy lehangoltak, rongyosak vagy jól öltözöttek. Piroslik már az ég alja. Az éjszakai fuvar véget ér. Lala boldog, hogy ilyen izgalmas, nem várt útról térhet vissza a garázsba: – Ki gondolta volna? Sokaknak az éjszaka ugyanaz, mint a nappal, csak fordítva!

Margherita Perassi
Fordította: Bartus Sándor