Ezek a mai fiatalok
Mindig zavar, ha meghallom a „mai fiatalok” kifejezést, mert általában csupa negatív jelzővel kapcsolják össze. Sokat beszélnek arról, hogy mennyire kiábrándultak és jövőkép nélküliek vagyunk. Ez egy örök probléma, aminek a helyrehozatalára különböző kísérletek voltak és lesznek, így most is sokan sokféleképpen igyekeznek bennünket a helyes vagy az annak vélt irányba terelni. Ez alapvetően jó dolog és azt hiszem, ez a világ természetes rendje. Ugyanakkor ma legtöbbször azzal vagyunk kénytelenek szembesülni, hogy sosem lehetünk biztosak abban, melyek azok az elvárások felénk, amelyeknek mindenképpen fontos, hogy megfeleljünk, és melyek azok, amelyek semerre sem visznek minket. Nehéz ezt különválasztani. Talán ez az, amivel igazán meg kell, hogy küzdjenek azok a bizonyos „mai fiatalok”.
Ott van például a Facebook. Mindenkinek (na jó, majdnem mindenkinek) van saját profilja. Ez a profil a legritkább esetben tükrözi azt, hogy kik is vagyunk mi valójában. Többnyire olyan dolgokat osztunk meg, amit bevállalunk – ráadásul mindenki előtt. Azt hisszük mi irányíthatjuk a rólunk kialakult képet, és ezzel meg is vagyunk elégedve. Azt pakoljuk fel a Facebookra amit szeretnénk, hogy lássanak belőlünk. Ezzel azt az illúziót támasztjuk, hogy szabadok vagyunk. Ugyanakkor éppen így próbálunk folyamatosan megfelelni annak a rengeteg különböző elvárásnak, amit a körülöttünk élők (szerintünk) támasztanak felénk. Pedig így lehetetlen szabaddá válni, és valóban önmagunkat adni. Nemcsak a Facebookon, hanem egyáltalán. Egészen biztos, hogy ezek a fiatalok – akik mi is vagyunk – ugyanúgy vágynak arra, hogy legyen valami, amiben biztosak lehetnek, ami igazi érték. Legyen egy út, amire bátran ráléphetnek. Mert ami valóban szabaddá tesz, az az, ha megismerjük ezt az Utat.
Ez az a szabadság, amit most mi a Genfesttel megmutathatunk a többi fiatalnak. Ezeknek a mai fiataloknak.
Csabay Veronika
közgazdász