A Genfest előkészületei közepette sem maradhatott el a Gyerekek az Egységért (Teens4unity) mozgalom nyári tábora. Az egész ország területéről érkeztek résztvevők Parádfürdőre – sokan életükben először vettek részt ilyen programon.

Böjthe Máté táborlakó állt rendelkezésünkre, hogy beszámoljon erről az ötnapos együttlétről, melyen láthatóan a 13-18 éves korosztály képviseltette magát nagy számban. Családok, fiatalok és felnőttek segítették az étkeztetést, a logisztikát, a tábori életet, de érezhetően a tizenévesekkel együtt tették ezt, nem felettük eldöntve a dolgokat. Ilyen módon együtt alakították a tábor hangulatát, légkörét.

A mottó: Értékek és érdekek – Máté beavatott egy ezzel kapcsolatos érdekes játékba, melyet az ötnapos program alatt játszottak a résztvevők: „Egy mérleg volt az egyik ajtó mellett. Egyik serpenyőjében egy nagy kő: „érdekek” felirattal, a másik oldalon az „értékek” serpenyőben viszont folyamatosan gyűltek a kövek. Aki ugyanis felfedezte, hogy valaki egy kedves gesztust tett feléje, az „értékek” serpenyőbe egy kis követ dobhatott. Ha valakiben felfedeztünk egy értéket, akkor is bedobhattunk egy követ.” Amikor a tábor programjáról érdeklődtem, így kezdett bele: „Több programrészt dallal kezdtünk. Második nap „Közösségi értékek” címmel hallgattunk meg egy interaktív előadást, sok lényeges dolgot tudhattunk meg arról, hogyan hat ránk a csoport és hogyan tudja megváltoztatni az ember életét (alkohol, drog, divat, stb.). A téma sokat adott nekem is meg a többieknek is legfőképp abban, hogyan tudunk jobban figyelni egymásra. Másnap a környezetvédelemről volt szó. Nagyon sok figyelemreméltó információ hangzott el azzal kapcsolatban, miként élhetünk úgy, hogy a környezetünk ne sérüljön.” Ezt a „környezeti napot” a természetben folytatta a társaság kirándulással a Kékestető felé, majd táncház zárta rengeteg zenével és különféle tánclépések elsajátításával.

Ha a tizenéves korosztályról hallunk, akkor talán joggal vetődhet fel a kérdés, az értékek-érdekek témakörben miként viszonyulnak az őket körülvevő elektronikus médiákhoz és a számítógépes világhoz. Mint megtudtam, nem maradt feldolgozás nélkül ez a téma sem. Máté rögtön információval szolgált: „Szerdai nap volt. A számítógépes világról, a médiákról és a Facebook-ról volt szó. Problémás helyzetekről és pozitívumokról. Sikerült olyan témát találni, ami mindenkit érdekelt, szuper kérdések hangzottak el. A fiatalok érezhetően árgus szemekkel figyeltek az előadásra.” – Ahogy pár órával később azt is szívükön viselték, hogy az őket vendégül látó településért dolgozzanak, mintegy viszonozva a szeretetet. Az egyik csoport a plébánia kertjében füvet vágott. Egy másik a sportpálya kerítését festette le. A harmadik pedig a tábor területén maradt, ahol különböző feladatokat kapott, mint például tereprendezés.

„Este tábortűz égett, ami nélkül nem tábor a tábor. Nagyon jó hangulat alakult ki. Énekeltünk és dúdolgattunk a csillagfényes júliusi ég alatt. Tudtuk, hogy a szeretet legyőzhetetlen kötelék közöttünk. Másnap volt még szó az asszertivitásról és az önkifejezésről is. Kérdéseket kaptunk az előadáshoz és csoportokban megbeszéltük a válaszokat.” – mesélte Máté, majd ezzel folytatta: „…a tábor során voltak különböző műhelymunkák is. Bőven akadt választék, a táborlakók alig tudtak dönteni, hogy melyikre menjenek, mert mindegyik jónak ígérkezett (színjátszás, kommunikációs gyakorlatok, fotózás, kézművesség, éneklés…).

A műhelyek után jött a várva várt parádfürdői olimpia! A megnyitó lánggyújtással kezdődött, aztán különböző sportfeladatokkal folytatódott, nagyon élveztük!” – Színes kép rajzolódott ki előttem erről a táborról. A jobbnál-jobb programok alapján ez az egész úgy képzelhető el, mint egy életstílus. Helye van benne a szórakozásnak, a táncnak, a természettel való foglalkozásnak, a közös munkának, a sportnak, és persze az elmélyült pillanatoknak is. Érdekes témák, érdekes beszélgetések, előadások, csoportmunkák. Mindez a tizenéves fiatalok végtelen energiájával és lendületével megspékelve. Ők így látták a 2012-es táborukat:

Fantasztikus volt! Nekem az első táborom volt, de nagyon sajnálom így utólag, hogy az előzőket kihagytam. Sok új emberrel ismerkedtem meg és sokakkal jóba lettem. A délelőtti témák mind nagyon tanulságosak voltak, és igaz, hogy már valamennyiről hallottam akár előadást is, mindben volt valami új, amiről eddig egyáltalán nem hallottam. Nagyon jó volt, hogy ennyiféle sportfoglalkozás közül lehetett választani. Legjobban a túrát élveztem. Sokat tanultam a többiektől és örültem annak, hogy ennyi fiatal segítő is volt a táborban… (Fábián Regina)

A programok nagyon jók és hasznosak voltak, köztük a beszélgetés a környezetről, a médiáról, és egymás értékeiről. Nekem személy szerint az asszertivitással kapcsolatos téma tetszett a legjobban. Sokszor kerülünk olyan helyzetbe, hogy nem tudjuk, hogyan nyilvánítsuk ki a véleményünket, vagy éppen kinyilvánítsuk-e. Sok segítséget adott, hogy beszéltünk erről és megpróbálok a jövőben én is asszertívabb lenni. Ezeken felül nekem a métázások, a munka a városért, a műhelyek és az olimpia tetszett a legjobban. Szerintem ezek nagyon jól összehoztak minket (sok embert én is így ismertem meg jobban). (Kiss Viki)

Úgy gondolom, hogy klasszak voltak a programok, a túra, az olimpia, a csoportbeszélgetések és még az is, amikor a kis csoporttal kellett valamilyen munkát elvégezni. Amikor a faluért dolgoztunk, jó volt látni, hogy a táborozók közül mindenki azzal a tudattal dolgozik, hogy ezzel örömet szerzünk. (…) Azt éreztem mintha mindenki régi barátom lenne. A fiatalok és a felnőttek örültek a másiknak, és azonnal segítettek, ha valakinek szüksége volt rá. A korábbi táboraimban nem éreztem soha ilyen egységet és harmóniát. Az is szép pillanat volt számomra, amikor a bajnokságon a csapatom bátorított és segített, mert nem igazán tudok röpizni. Nem szóltak le, vagy nem voltak agresszívak. Fantasztikus érzés volt, amikor a hazautazás napján a tábor tulajdonosa azt mondta, hogy ilyen rendes táborozókkal még nem is találkozott: nem hagytunk szemetet, nem rongáltunk meg semmit, nem zavartunk senkit, a szabadidőben sem unatkoztunk,mindig feltaláltuk magunkat és nem voltunk hangosak. Úgy érzem rengeteg igazi barátot szereztem. Remélem tartani tudom velük a kapcsolatot ezután is és találkozunk majd az év közben. Jövőre is szeretnék menni a táborba. Addig is azon leszek, hogy amiket itt tanultam, azokat mindenkinek el tudjam vinni és ők is megtapasztalhassák azt az egységet amit én éltem át. (Farkas Tekla)

A táborba véletlenül kerültem segítőként. A kecskeméti résztvevőket vittem terepszemlére és a megbeszélés során olyan egységet és nyitottságot tapasztaltam, hogy úgy éreztem, szeretnék én is részese lenni az eseményeknek. Érkezéskor láttam a házigazdákon, hogy aggodalommal figyelik a birtokbavételt. Többször voltam szemtanúja, milyen higgadtan, figyelemmel és szeretettel tárgyaltak a betartandó szabályokról, a terveinkkel kapcsolatos teendőkről a felelősök. Emiatt végtelen béke, nyugodtság, a másikra való figyelni akarás ragadt rám, a tábor végéig. Úgy érzem most is tiszta „ragacs” vagyok. Az előkészületeket is végigkísérhettem. Matuzsálemből zöldfülűvé váltam. Hömpölyögtek az ötletek a fiataloktól, például az újak helyzetébe belebújva hihetetlen rugalmassággal alkalmazták a praktikus szempontokat. Észrevétlenül aktív ötletelővé váltam magam is. Figyeltek rám, megbátorodtam – sőt elkezdtem élvezni a szervezést, szorongásom szertefoszlott. A másik véleménye mindig fontos volt. Talán ennek köszönhetően a lelki találkozások a feladatokban gyorsabban és mélyebben jöttek létre. Amikor az ember úgy gondolja, véletlenül van ott, ahol éppen tartózkodik rögtön akadt néhány feladat, amit kizárólag ez a „véletlen” tud megoldani. Így történt számos ötlettel, a csomagcipeléssel, a vacsoravásárlással és egy szép találkozással is. Személyesen én kellettem mindegyik eseményhez. Az életünk felől nyugodt vagyok, ha az Úr egy tábor szervezését így elrendezi, akkor a világ dolgai nem okozhatnak problémát… A legszebb és nekem legjobban tetsző az volt, ahogy jelen voltunk. A már ismerősök örülve egymásnak képesek voltak az először megjelenőkkel is törődni és azt az érzést kelteni, hogy itt ők is otthon vannak. Ahogy jöttem-mentem a gyerekek között, szót váltottunk, vagy tevékenykedtünk együtt az utazás és a szervezés fáradalmai ellenére vidámság és öröm, szeretet áradt belőlük. Megértettem, hogy a kedves kamaszok látszólagos tökéletlenségük ellenére mennyire teljesek és mennyire lehet örülni a jelenlétüknek. Az az érzésem, hogy ilyen lehet az Isten öröme az ember iránt. Hálás vagyok végtelenül, hogy részt vehettem „véletlenül” a táborban. Úgy érzem sokkal többet kaptam, mint amit adni tudtam. (Gereben Anita)

Életem legjobb tábora. Izgalmakkal tele indultunk el Parádfürdőre. Nagyon vártam, mert tudtam, hogy végre újra együtt lehetek a barátnőimmel és új barátokat is szerezhetek. Mindenki nagyon kedvesen és közvetlenül fogadott minket, és bár én úgy mentem oda, hogy szinte senkit nem ismertem, mégis nagyon könnyen és nagyon hamar beilleszkedtem. Az összes táborozóval nagyon jól el lehetett beszélgetni, beleértve a fiatal segítőket és a felnőtteket is. Olyan mértékű szeretet és béke vett körül, hogy azt éreztem, ez az érzés szinte új számomra. Soha nem tapasztaltam még ekkora egységet és összetartást. A tábor alatt rájöttem, hogy tényleg össze kell fognunk, hogy egységet teremtsünk, azért, hogy ezt az érzést mindenki megtapasztalhassa. Az egész tábor ebben a hangulatban telt. A programok szuperek voltak. Az előadások, a műhelyek, az olimpia, a túra, a kiscsoportos beszélgetések, a számháború mind nagyon tetszett. A korlátfestést külön kiemelném, mert nagyon jó érzés volt segíteni. Úgy érzem, hogy teljesen más emberként tértem haza. Most voltam először ilyen táborban, de úgy tervezem, hogy az elkövetkezendő években újra megyek majd. (Nagy Bettina)

Bővebb információ és fotók: teens4unity.hu