Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan készséges, a test azonban gyönge. (Mt 26,41)[1]

A Getszemáni kertben, halálküzdelmének óráján, Jézus ezekkel a szavakkal fordult Péterhez, Jakabhoz és Jánoshoz, amikor látta, hogy elnyomja őket az álom. Azért vitte magával ezt a három apostolt – ugyanazt a hármat, akik a Tábor-hegyen tanúi voltak színeváltozásának –, hogy ezekben az igen nehéz percekben mellette legyenek, s vele együtt imával készüljenek, mert ami nemsokára bekövetkezik, számukra is szörnyű próbatétel lesz.

Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan készséges, a test azonban gyönge.

A körülményeket figyelembe véve Jézus itt elhangzott szavait nem elsősorban úgy kell látnunk, mint egy apostolokhoz intézett kérést: inkább a lelkiállapotát tükrözik vissza, ahogyan a próbatételre készül. Közelgő szenvedése előtt lelkének teljes erejével imádkozik, harcol a halálfélelem és a rémület ellen, beleveti magát az Atya szeretetébe, hogy mindvégig kitartson az ő akarata mellett, segítve apostolait is, hogy ugyanígy cselekedjenek.

Jézus itt példakép azok számára, akiknek próbatétellel kell szembesülniük, ugyanakkor testvér is, aki mellénk áll a nehéz pillanatban.

Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan készséges, a test azonban gyönge.

Jézus gyakran buzdít arra, hogy virrasszunk. Virrasztani számára azt jelenti, hogy soha nem hagyjuk, hogy a lelki álmosság legyőzzön minket; hogy készek vagyunk mindig elébe menni Isten akaratának, amelyet a mindennapi élet jeleiből olvasunk ki; főként pedig, hogy a nehézségeket és a szenvedéseket is tudjuk Isten szeretetének fényében szemlélni.

A virrasztás elválaszthatatlan az imától, mert a próbatétel legyőzéséhez elengedhetetlen az ima. Az ember természetéből adódó törékenységet („a test gyengeségét”) a Lélektől származó erő segítségével lehet leküzdeni.

Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan készséges, a test azonban gyönge.

Hogyan éljük tehát a hónap igéjét?

Számolnunk kell azzal, hogy mi is találkozni fogunk próbatételekkel, kisebb-nagyobb megpróbáltatásokkal nap mint nap. Hétköznapi, jól ismert próbatételek ezek, lehetetlen, hogy épp egy keresztény ne találkozna velük előbb vagy utóbb. Jézus itt arra figyelmeztet, hogy minden próbatétel legyőzésének az elsődleges feltétele az, hogy virrasztunk. Tanuljuk meg felismerni és tudatosítani magunkban, hogy a próbatételeket Isten nem azért engedi meg, hogy elbátortalanodjunk, hanem hogy felülmúljuk őket, s így lelkileg érlelődjünk.

Eközben azonban imádkoznunk kell. Szükség van az imára, mert ilyenkor két fő kísértésnek lehetünk kitéve: az elbizakodottságnak, hogy egyedül is túljutunk rajta, vagy ellenkezőleg: a félelemnek, hogy nem bírjuk ki, hogy a próba meghaladja az erőnket. Jézus mégis biztosít bennünket: a mennyei Atya nem fogja hagyni, hogy nélkülözzük a Szentlélek erejét, ha virrasztunk és hittel kérjük Őt.

Chiara Lubich

[1] Az Élet igéje, 1990. április. Megjelent: Új Város 1990/4