Otthonunk
Megnéztem a Home (magyar címe: Otthonunk) című filmet. Döbbenetes. Yann Arthus-Bertrand és szerzőtársai zseniális érzékkel fűzték egyetlen szálra az emberiség viszonyát a bolygóval: hogyan szakította ki magát az ember – részben a körülmények miatt, részben önzésből – az anyaföld öleléséből, és hogyan élt fel néhány évszázad alatt mindent, amit a Föld 4,6 milliárd év alatt félretett.
Megdöbbentő, mennyire nem értjük, mi történik. És a gondot abban is látom, hogy az egyes emberek hiába mondanak le dolgokról – nem arról beszélek, hogy ez felesleges! –, ha azok, akiknek a kezében a nagy döntések vannak, szembemennek bárkivel és bármivel. Ha én nem eszem meg egy kiló marhahúst, 13000 liter vizet spórolok, ha ezren nem eszünk meg egy-egy kiló marhahúst, 13 millió litert. Ám az ipart ez nem a vízmennyiség csökkentésére fogja motiválni, hanem arra, hogy másra használja el. A pazarlást nem tudjuk egyesével visszaszorítani. Mindenkinek együtt kell lépni ahhoz, hogy a felelősök is kénytelenek legyenek lépni. Ennek viszont az a feltétele, hogy előbb az egyes emberek is így gondolkodjanak.
A harmadik világban élők, ha elfogyott a vizük, idejöhetnek, és kikényszeríthetik, hogy osszuk meg velük, amink van. Mi pedig összefoghatunk velük, és kikényszeríthetjük a felelősökből, hogy ez valóban megtörténjék. A másik megoldást sajnos nagyon jól ismeri a történelem. Ha már mindent elhasználtunk, nincs vizünk, olajunk, nyersanyagaink, eltűntek a termőföldek, a halak a tengerből, a fák nagy része, amikor a légkör elkezd átalakulni, akkor háborúba kezdhetünk egymással, míg végül csak annyi ember marad a földön, amennyit a Föld ilyen állapotában is el tud tartani. A jelenlegi mentalitás ide fog vezetni. Ki akarhatja ezt?
Számos kezdeményezés igyekszik változtatni ezen a jövőképen, akár mentalitásváltással, akár konkrét tettekkel, mint például az erdők védelme. Ilyen körülmények között versenyt futunk az idővel, hogy vajon milyen gyorsan tudja áthatni egy új kultúra az egész emberi közösséget, a társadalom minden szintjét. Ahol a belátás és a meggyőződés tudatos döntésekre sarkallja a széles tömegeket, mindazokat, akik egy közösségi, testvéri társadalomban szeretnének élni ebben a zseniálisan megszerkesztett világban. És nem utolsó sorban, mert hisznek annak szeretetében, aki azt megteremtette, otthonukká tette – szeretetből.
Sudár Balázs
Új Város 2011. május-június
Nézőpont – Otthonunk