Ha az ember a többieknek ajándékozza magát, akkor lehetséges, hogy az a saját személyiségét is kialakítja?

Ha tudnátok, milyen sze­mélyiség alakul ki, ha az ember a többieknek aján­dékozza magát. Éppen azért, mert a „régi ember” elég (vö. Ef 4,22) és vele énünk hitványsága! Néhány példát mondok. Gondoljátok, hogy Szent Ferenc, aki elégette saját énjét és magát a szegényeknek és minden­kinek ajándékozta, ugyanolyan len­ne, mint Kis Szent Teréz? Teljesen kü­lönbözik tőle, mert neki egy saját sze­mélyisége van. Szent Ferenc a madarak­nak, a természetnek, a napnak, a fénynek, a réteknek énekel, a szegénység mellé áll, forradalmat hoz lét­re, rengeteg embert ragad magával, meg­változtatja azt az évszádot, amelyben élt. Szent Teréz telje­sen más valaki, mert még kislány korá­ban belép egy szigo­rú klauzúrás rendbe, nincsenek követői és egy teljesen egyé­ni lelkiséget követ, a kis utat. Ezt „felemelkedésnek” nevezi el, mert engedi, hogy Isten szeretete emelje fel. Kis Szent Teréz személyisége tel­jes mértékben más, mint Szent Fe­rencé, de mindketten elemésztették énjüket az isteni szeretet tüzében és ennek következtében két nagyon különböző személyiséggel rendel­keznek.

Gondoljatok például Szent Be­nedekre, Bosco Szent Jánosra, gondoljatok az összes szentre, akik olyanok, mint sok-sok csillag, de az egyik rendkívül különbözik a má­siktól, annyira karakteresek, hogy velük összehasonlítva az emberek mind egyformának tűnnek, mint a nyájban a bárányok. Miért van az, hogy a szenteknek olyan fel­tűnő személyisége van? Mert saját elhatározásukból intelligenciájuk­kal, akaratukkal együttműködtek a Teremtővel, Aki alakította őket képességeikkel, művészi vagy tu­dományos, intellektuális vagy gya­korlati adottságaikkal. Mindezt az emberi tehetséget Istentől kapták, és ha Isten él bennük, akkor Ő he­lyezi fénybe ezeket a képességeket, melyeket végtelen hatékonnyá tesz. Az emberi személyiség tehát nem csak hogy nem semmisül meg az isteni által, hanem ragyogó és ter­mészetfeletti módon növeli haté­konyságát, mert az emberségünket és a bennünk levő kegyelem műkö­dését is Istent teremtette.

Ha tehát Istennek ajándékozzuk magunkat és belevetjük magunkat a szeretet forradal­mába, ez azt jelenti, hogy személyisé­günket hatékonyab­bá tesszük, és nem semmisítjük meg! Ha így tesztek, ak­kor egymástól tel­jesen különbözőek lesztek, de hasonló­ak is, mert mindnyá­jan Jézus lesztek. Így egy kicsit a Szenthá­romság életét ismét­litek meg: az Atya az Isten, a Fiú az Isten, a Szentlélek is Isten, egy Isten, de három különböző Személy. Ilyenek leszünk mi is: sok különböző személyiség, a szen­tekhez hasonlóan, de mindnyájan egy, mert mindenkiben Krisztus él.

Chiara Lubich válasza egy gen kérdésére 1981-ben

Chiara Lubich: Cercate la pienezza della gioia (Keressétek az öröm teljességét)

50 válasz fiataloknak, Città Nuova

Fordította: Tóth Judit

Fotó: CN

Új Város – 2012 június

az egység lelkisége – lelkiség +

SOK-SOK CSILLAG