„Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki.” (Lk 1,45)[1]

Ez az ige egy nagyon egyszerű, ugyanakkor fennkölt eseményhez kapcsolódik: két áldott állapotban levő asszony találkozásakor hangzik el, miközben anya és magzata között a legszorosabb lelki és fizikai kapcsolat valósul meg. A gyermek gondolatait, érzéseit az anya mondja ki. Amikor Mária beszél, Erzsébet méhében örömében megmozdul a gyermek, Erzsébetnek pedig mintha az Előhírnök adná ajkára a szavakat. A Máriát dicsérő ének első része személyesen az Úr édesanyjához szól, utolsó mondata azonban harmadik személyű: „Boldog, aki hitt.”

„Megállapítása ezzel egyetemes érvényű igazsággá lesz: boldognak nevez minden hívőt; mindazokat, akik befogadják és életre váltják Isten igéjét, s Máriát tekintik legfőbb példaképüknek…”[2]

„Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki.”

Ez az első boldogság, amelyet az evangélium említ. Máriára vonatkozik, de mindazokra is, akik követni és utánozni akarják őt.

Máriában az Ige befogadásának gyümölcseként szoros egységet alkot a hit és az anyaság. De Lukács itt megsejtet valami olyat is, ami ránk vonatkozik. Evangéliumának egy későbbi szakaszában Jézus ezt mondja: „Azok az anyám és a rokonaim, akik hallgatják, és tetté is váltják az Isten szavát.”[3]

Erzsébet a Szentlélek indíttatására szinte ugyanezt adja hírül: minden tanítvány az Úr ‘édesanyjává’ válhat, feltéve, ha hisz Isten Igéjében, és életre is váltja.

„Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki.”

Jézus után Mária mondta ki a legtökéletesebb igent Istennek. Mindenekelőtt ebben áll életszentsége és nagysága. Jézus az Ige, a megtestesült Ige, Máriáról pedig elmondhatjuk, hogy az Igébe vetett hite által ő a megélt Ige, de teremtmény, mint mi, ugyanolyan, mint mi.

Mária istenanyasága hatalmas, egyedülálló kiváltság. Isten mégsem csak a Szüzet hívja arra, hogy Krisztust magába fogadja. Ha más módon is, de Krisztusnak minden keresztényben meg kell testesülnie, hogy Pállal együtt ismételhesse: „Élek, de már nem én élek, hanem Krisztus él énbennem.”[4]

Hogyan valósítsuk ezt meg?

Máriához hasonlóan legyünk készségesek, és fogadjuk be teljességgel Isten igéjét! Higgyük vele együtt, hogy Jézus minden ígérete be fog teljesedni! S ha egy-egy ige képtelenséget kívánna, ha kell, vállaljuk a kockázatát, mint Mária!

Azzal, aki hisz az igében, mindig rendkívüli dolgok történnek. Könyveket lehetne írni a kisebb-nagyobb csodákról, amelyek mind ezt tanúsítják.

Ki tudná elfelejteni, amikor a háború alatt hittünk Jézus e szavaiban: „Kérjetek és kaptok!”[5] Kértük tehát mindazt, amire a város szegényeinek szükségük volt, és láttuk, hogy zsákszámra érkezik a liszt, ládákban a tejkonzerv és a lekvár, a tűzifa és mindenféle ruhanemű.

Ma is ugyanez történik. „Adjatok és adnak majd nektek is”[6]: a „szeretet-butikok” mindig újra megtelnek, mivel rendszeresen kiürülnek.

Ám leginkább az döbbenti meg az embert, hogy Jézus szavai mindig és mindenhol igazak. Isten segítsége mindig pontosan érkezik a lehetetlennél lehetetlenebb helyzetekben, a világ legelszigeteltebb zugába is. Nemrégiben ez történt egy édesanyával, aki hihetetlenül szegény volt. Egyik nap úgy érezte, az utolsó fillérét is oda kell adnia egy nála szegényebbnek. Hitt az evangélium ígéretében – „adjatok és adnak majd nektek is” –, és nagy béke töltötte be a lelkét. Kicsit később megérkezett legkisebb lánya. Már mutatta is az ajándékot, amit egyik idős rokonuktól kapott, aki véletlenül arra járt: kis kezében ott volt a megígért százszoros.

Az ehhez hasonló „kicsiny” tapasztalatok arra bátorítanak, hogy higgyünk az evangéliumban. Bármelyikünk átélheti azt az örömöt, azt a boldogságot, amely abból fakad, hogy beteljesülnek Jézus ígéretei.

Amikor a hétköznapok folyamán a Szentírást olvasva találkozunk Isten igéjével, nyissuk ki a szívünket és fogadjuk be! Higgyük, hogy amit Jézus kér vagy ígér, az megvalósul! Hamarosan felfedezzük majd, mint Mária, vagy mint az említett édesanya, hogy Ő megtartja ígéreteit.

Chiara Lubich

[1] Az élet igéje, 1999. augusztus. Megjelent: Új Város, 1999. 7-8. szám

[2] G. Rossé, Il Vangelo di Luca, Róma 1992, 67. o.

[3] Lk 8,21

[4] Gal 2,20

[5] Mt 7,7

[6] Lk 6,38

 

Az Élet Igéje, 2010. augusztus