Az egyházat ért támadások igyekeznek elhomályosítani, elfedni annak isteni arcát. Mert nem csupán egy emberi szervezetről van szó. Erről beszél Amedeo Ferrari OFM atya, aki tavasszal járt hazánkban.

A történelmet szemlélve megállapíthatjuk, hogy az egy­ház képviselői a századok során nem mindig viselkedtek Jézus üzenetével összhangban. Mi ennek az oka?

Az egyház fejlődésének kulturális és társadalmi közegétől függően ennek sok és összetett oka van. Mindenekelőtt ne felejtsük, hogy az egyház a hívők közössége, amely annak ellenére, hogy a Szentlélek vezeti, mindig emberekből áll, akik evangelizációs küldetésük során – mint bárki más – gyengeségből hibázhatnak, kísértésbe és bűnbe eshetnek. Ismert Júdás esete, aki bár apostol volt, Jézus barátja, mégis elárulta őt. Péter pedig háromszor tagadta meg Jézust, de az­tán megbánta és kinyilvánította szeretetét és hűségét, így az egyház alapköve lett. Egy másik nehézséget jelent a keresz­tények beilleszkedése, inkulturálódása a különböző népek társadalmi, kulturális környezetébe, amivel kockára teszik az evangélium iránti hűségüket.

Hogyan vélekedjünk az egyházi személyek hibáiról, a velük kapcsolatos botrányokról, az általuk elkövetett sú­lyos igazságtalanságokról?

Láttuk már, hogy néz ki egy perzsaszőnyeg hátulról? Csomók és fonalak kusza hálózata, kivehetetlen krikszkraksz az egész. Ezzel szemben a szőnyeg színe csodálatosan harmonikus. Az egyházat is a helyes oldalról kell szemlélni. Nem azért, hogy tagadjuk a hibáit, a bűnöket, a következetlenségeket és a botrányokat, hanem, mert így tanítja a hitünk. Helyes oldalról szemlélni a dolgokat azt jelenti, hogy a negatívumokat úgy látjuk, ahogy Isten látja. Ő mindent a keresztre feszített és elhagyott Jézuson ke­resztül lát, aki az emberiséget és az egyházat terhelő valamennyi rossztól megszabadított. Amikor a kereszten így kiáltott: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem” és utána az Atyá­ra hagyatkozott, minden fájdalmat szeretetté alakított, és az én bűneim, hibáim által előidézett negatívummal együtt az egyház és az egész – múltbeli, jelenbéli és jövőbeli – emberiség negatívumát pozitívba fordította. Hogyan tekintsünk tehát azokra az egyháziakra, akik botrányt okoznak az evangé­liummal össze nem egyeztethető magatartásukkal? Meg kell látnunk mindebben az elhagyott Jézus arcát!

Ha keresztényként Őt választom, elkötelezem magam sze­retetem erejével, egyesülve az Ő szeretetével, hogy gyógyít­sam ezt a sebet.

Fordította: Vizsolyi László

Fotó: Papp Gábor

Új Város – 2010 július-augusztus

Nézőpont

FIATALOK KÉRDEZNEK