Jégverés Pécsett
„Pontosan egy éve, tavaly májusban sosem látott ítéletidő dúlt, amely megváltoztatta az életünket.”
Minden nagyon szép volt. A kert, az életünk… Aztán jött a nagy zivatar és az öklömnyi jég, ami egy pillanat alatt szétrombolt mindent. Barátaink, Margó és Laci is éppen velünk voltak ezekben a nehéz pillanatokban. A tetőnkön be lehetett látni, mert összetörte a jég a palát. Laci azt mondta, hogy ebből még jó is lehet. Nehéz volt elhinni. A tetőfedők – több véleményt is meghallgattunk – azt mondták, hogy a negyvenöt éves pala már elöregedett, és nem lehet javítani, a megoldás a tetőcsere. Az egymillióba kerülő átalakításhoz a biztosító csak háromszázezret adott. Lehetetlennek tűnt, hogy a hiányzó összeget ki tudjuk fizetni. Nehéz időszak következett, mert nem láttuk a kiutat. A mi erőnk erre már kevés volt, Istenre bíztuk a megoldást.
Barátaink, a közösségünk tagjai mellénk álltak és segítettek. Margó és Laci úgy gondolta, hogy egy család vagyunk, a mi gondunk nem csak ránk tartozik, ezért megírták a hírt másoknak is. Mi pedig azt vettük észre, ahogy Istenre bíztuk magunkat, hogy a gondunk már nem csak a miénk.
A tetőfedőt ki tudtuk fizetni, mert összejött a különbözet, sőt még le is tudtuk betonozni a padlást, amire negyvenöt év alatt nem került pénz.
A kőműves két napra tervezte a munkát, így vasárnap is dolgozni kellett volna. Ármin mondta neki, hogy amikor a házat építette, vasárnap sosem dolgozott. (Az első kőművesünk is azért hagyott ott akkoriban.) A betonozáshoz sokan jöttek segíteni, nagyon szép szombat volt. A kőműves azt mondta, hogy ilyen légkörben még nem dolgozott, ezért nem kérte el a teljes munkadíjat, és két nap helyett délután két órára elkészültek.
Ezek az események megváltoztatták az életünket. Eddig mindig úgy éreztük, hogy szegények vagyunk. Mindig a családunk volt az első. Amikor fiatalok voltunk, nem számított a karrier, így a fizetésünk is mindig a minimum volt.
Most úgy érezzük, megkaptuk a százszorost, nem vagyunk egyedül. Egy nagy család vesz körül minket az egység lelkiségében.
Papp Ármin és Éva
Szerkesztette: Bartus Sándor
Új Város – 2010 május-június
Közelkép – közösség
JÉGVERÉSPÉCSETT