Kislányomat nehéz szívvel hagyom az oviban, miután három évig szinte mindig együtt voltunk.

Majdnem minden anyukának elég sok aggodalma van, amikor kezdődik a bölcsőde vagy az óvoda. Különböző dolgokra gondolhat: gyermeke sír és egyedül van, nem eszik, valamelyik gyerek alaposan megveri.

Hányszor megesik, hogy az anya a munkahelyén gyermekére gondol, aggódik és nem tud munkájára koncentrálni. Szinte látja, hogy szomorkodik és az foglalkoztatja, hogy nem kellett volna a kicsit otthagyni. Attól is tart, hogy valamiben hiányt szenved.

Hogyan lehet jól megélni ezt az elszakadást? Akkor is, ha a gyermek kicsi, beszélni kell neki arról, hogy már nem lesz egész nap otthon anyával, mert anya dolgozik és közben: „Te a bölcsiben leszel sok gyerekkel együtt. Játszani fogsz és ez nagyon jó lesz.” A beszoktatási időszakban az anyáknak van lehetőségük arra, hogy valamennyi időt együtt legyenek gyermekükkel és ha sírnak, nem kell aggódni, mert ez normális. A gyermek általában akkor sír, amikor anyja elmegy, de ez csak pár percig tart és aztán megnyugszik. Figyelmét eltereli valami más vagy elkezd játszani.

De mi van akkor, ha még mindig sír? Jó, ha az anyuka ottmarad vele egy kis ideig, de egyszer csak határozottan azt kell mondani: „Még adok egy utolsó puszit, és elmegyek.” Ha még ekkor sem vigasztalódik meg, fontos, hogy ne legyen lelkiismeretfurdalásunk. Ha jól éljük a munkahelyen a jelen pillanatokat, akkor otthon érzékeltethetjük a gyermekkel, hogy jó helyen volt és teljesen a rendelkezésére állunk.

Ezio Aceti

Fordította: Tóth Judit

Fotó: CN

Új Város – 2012 január

életmód – megkérdeztük – Gyermekeink világa

AZ ELSŐ NAPOK