Az egység lelkisége a 70-es évek végén érkezett Romániába. Az eltelt több mint 30 évben minden igyekvés, jó szándék és újrakezdés ellenére nehéz utat jártak be a románok és a magyarok egyaránt. A tavalyi esztendő  nyarán mégis elindult valami…

Romániát, mint köztudott, a nemzetiségek és felekezetek nagy változatossága jellemzi, akkor is, ha ez a sokszínűség az utóbbi 100 évben egyre csökkenő tendenciát mutat. A többségi román nemzet mellett a legnagyobb számban – közel kétmilliónyian – magyarok vagyunk.

Ez lehetőség és kihívás arra, hogy felfedezzük a benne rejlő szépségeket és megtanuljuk a sokféle identitás megőrzésével megélni az egységet.

A mindennapi életben nem mindig könnyű ezt megvalósítani. Nem tagadhatjuk, hogy az elmúlt évszázadokban kölcsönösen okozott sebek hatása napjainkig elkísér, gyakran előítéletekkel és gyanakvással tekintünk egymásra. Legfőképpen talán azért, mert nem is ismerjük igazán egymást, de talán nem kis szerepet játszik ebben az egyoldalú beállítottságú média és egyik-másik politikus is.

A Fokoláre Mozgalomba bekapcsolódott személyek mindkét népet és kultúrát képviselik, éppen ezért különösképpen hívatva érezzük magunkat arra, hogy segítsünk normálissá, harmonikussá tenni a két etnikum közötti kapcsolatot. Ezt elsősorban magunk között kell megvalósítanunk, akik az egység lelkiségének ajándékát kaptuk. Sok szép tapasztalatunk született ezen az úton, melynek újabb lépése volt a tavalyi csíkszeredai máriapoli.

2010-ben két máriapolit szerveztünk, az egyiket román, a másikat magyar nyelven, de úgy gondoltuk, hogy most közösen tartjuk, két nyelven. Ezt az is lehetővé tette, hogy sikerült egy fordító berendezést vásárolnunk, így a témák és tapasztalatok bármelyik nyelven is hangzottak el, mindenki saját nyelvén hallhatta.

E napoknak egy különleges pillanata – sokak szerint a legszebb pillanata – arról szólt, hogyan fedezhetjük fel kölcsönösen egymás értékeit, a másik kultúrájának és identitásának szépségét.

Kezdésként Chiara Lubich egyik, 1960-ban mondott beszédét olvastuk el, melynek témája Isten népe. Ebben azt mondja el, hogy mennyire elbűvölik őt a különböző népek sajátos vonásai és arra hív, hogy népekként is kölcsönösen beleszeressünk egymás szépségébe és különbözőségébe.

Néhány tapasztalat következett: egy magyar fokolarina, aki 22 éve Bukarestben él és akit mindenekfelett vonzott az, hogy a fokolárban megélt szeretet fényét továbbadja a környezetének, sokszor rácsodálkozott a románok jellemének szép oldalaira és sok baráti kapcsolatot alakított ki, szeretetet és tiszteletet ébresztve a körülötte levőkben és bevonva őket az egység kalandjába.

Egy másik barátunk arról mesélt, hogy románként hogyan fedezte fel a magyar kultúra szépségét azokban az években, amikor Budapesten tanult, és mekkora tisztelet él benne azóta is a magyar nép iránt.

Egy papságra készülő fiatal elmondta, hogy ő vegyes családból származik, de gyakorlatilag román környezetben és kultúrában nevelkedett. Később, amikor hivatást érzett a papságra, úgy döntött, hogy a gyulafehérvári teológiára iratkozik be, tudva azt is, hogy nem lesz könnyű magyar nyelven és magyar környezetben tanulnia. Itt fedezte fel – amint mondta – az énjének a másik, eddig alig ismert felét. Így egyre inkább megnyílt a körülötte lévők felé, igazi tiszteleten és kölcsönös elfogadáson alapuló kapcsolatokat építve.

Az óra utolsó részében mindenki kapott egy kis papírlapot, amire felírhatott egy vagy több olyan dolgot, amit a másik nép jellemvonásaiban értékesnek, tiszteletre méltónak vagy követendőnek talál. Nem is gondoltuk, hogy ilyen sokan ki akarják majd fejezni a másik nemzet iránti tiszteletüket, értékeinek szóló csodálatukat! Gyönyörű gondolatok jöttek felszínre, és ezekből egy csokorra valót a máriapoli utolsó napján mindenki előtt felolvastunk, nagy örömet és lelkesedést keltve. Idézünk néhányat ezek közül.

Az igazság mély pillanatai voltak ezek. Mindannyian kedvvel és bátorsággal tértünk haza, bízva abban, hogy ha ez a csoda 200 ember között megtörténhetett, akkor a népek között is elérhető.

Laczkó Csaba  

Fotók: Mihai Moldoveanu, Simon Ilona

Új Város – 2012 január

társadalom – kultúra

kik vagyunk – KÉTSZÁZ EMBER KÖZÖTT