Azok a családok, akik életüket tudatosan építik, hasonlítanak a bányához, melyből nem nemesfémet vagy ércet hoznak felszínre, hanem értéket.

Ha ezeket át tudják adni és képesek a hétköznapokban alkalmazni, akkor nagy eséllyel fognak a körülöttük levő társadalomra hatást gyakorolni.

Új kultúra születhet az élet minden területén a család gazdálkodásától kezdve a lakás berendezésén át, a generációk közötti együttélésig, az ünnepek megtartásáig és sok más területen.

Lehet bármelyikkel kezdeni, hiszen mindegyik egyformán fontos. Vegyük elő a környezetet, ahol élünk, a lakást, a lakóházat vagy annak környezetét, hogy mit jelent itt az új kultúra.

Valaki azt mesélte, hogy lakásuk berendezését szinte minden visszatérő látogató megdicsérte, pedig már régóta nem vásároltak egyetlen új bútort, képet sem, hanem a régieket variálták, tették más helyre, összehangolták a színeket, alakították az egyes tárgyak elhelyezését. Közben nevettek, összevesztek, újrakezdtek, gyermekeikhez fordultak segítségért, feladták, aztán kibékültek, de valamikor eljutottak ahhoz a közös megoldáshoz, ami mindenkinek tetszett. A variációk végtelenségét egyszer le kellett zárni, de nem parancsszóra, hanem konszenzussal.

Egy másik családban az apuka felvállalta, hogy bizonyos időközönként inkább valamilyen ügyes, gyors és olcsó módszerrel a parkettától számítva egy méter magasságban lefesti a gyerekek által érintett falakat, de nem figyelmeztetik őket folyamatosan, hogy ne érj a falhoz maszatos kézzel, ne nyúlj oda, mert bekoszolod a falat, mosd meg a kezed, mielőtt a falhoz dőlsz, nem érted, hogy a fal nem egy térkép, a papírra rajzolj és ne a falra! Nem gerjesztették a szinte folyamatosnak mondható feszültséget és a gyerekek nem érzékelték, hogy valami zavarja őket. Szabadon jöttek-mentek a lakásban, majd egy idő után beálltak apának segíteni, ha nem is mindegyik és nem is azonos lelkesedéssel, de lassan-lassan ráléptek az együttműködés mezejére.

Az otthon rendben tartása nem kis feladat, néha hasonlít egy több ismeretlenes egyenlet megoldásához és folyamatos kísérletezéshez. Függ a család tagjainak életkorától, igényeitől, elfoglaltságaitól és ezer meg ezer tényezőtől. Van, aki inkább szívesebben rak rendet, locsolja a virágokat, rendezi át újra és újra a szobákat, van, aki a rendetlenségen keresztül látja át a dolgokat és abban érzi jól magát. Biztos, hogy ezt is, mint általában az életben mindent, közösen lehet felfedezni és a család harmónia-kultúráját megteremteni, ami egyszerre könnyed, nem hivalkodó és jól érzi magát benne bárki.

Érdemes például olyan valakitől tanácsot kérni, akinek bizonyos szakértelme van vagy egymás között a tapasztalatokat kicserélni, elmondani, melyik családnak hogyan sikerült ezen a téren valamit megoldani. Érdemes kísérletezni is, megengedni olyan utakat, melyek szokatlanok, ismeretlenek, hátha születik valami belőle. Aztán újra gondolni.

Az egyik család belement abba, hogy serdülő gyermeke beleszóljon a nappali kialakításába. Először kicsit megijedtek, mert első gondolatuk az volt, mit szólnak majd az idelátogató emberek, akik abban az időben nem kevesen voltak. Féltek a megjegyzésektől és attól az ismétlődő kritikától, hogy sokat megengednek gyerekeiknek. Nagyjából beigazolódtak félelmeik és nem voltak hiányában a kellemetlen pillanatoknak. Ez az állapot eltartott egy darabig, aztán felvetették, hogy újra át kellene gondolni a nappalit. Az a gyerek, aki főszereplő volt, a beszélgetés alkalmával megköszönte szüleinek, hogy volt bátorságuk belemenni ötletei elfogadásába és abba, hogy inkább őt fogadták el és nem a mások várható véleményét. Magyarul, az ami a szülők feladata, hogy gyermekeivel ne veszítse el semmiképpen se a kapcsolatot, megvalósult.

Ez a kísérletezés belefér abba az új kultúrába, amelynek éppen az az előfeltétele, alapja és kiindulópontja, hogy az emberi kapcsolatok építésében teremtsen új kultúrát, amire minden más épül. Ha erre törekszünk, akkor váltjuk életre Chiara Lubich szavait, amit az 1993-as Familyfest üzenetében fogalmazott meg:

„A család, minden egyes család, főszereplőjévé válhat ennek a kornak… és útmutatást adhat arra vonatkozóan, hogy hogyan vállalhatunk részt a holnap világának átalakításában.”

 

XVI. Benedek és a család A vatikáni dikasztérium november 29. és december 1. között megtartott plenáris ülésén megemlékezett Boldog II. János Pál pápa „Familiaris consortio” kezdetű apostoli buzdítása és a tanács megalapításának 30. évfordulójáról. Benedek pápa az ünnepi ülés résztvevőihez intézett beszédében hangsúlyozta: különösen fontos, hogy a keresztény családok ismét főszereplőkké váljanak a társadalomban. A család legyen családegyház, a püspökökkel, papokkal együttműködve nevelje a gyermekeket, készítse fel a jegyeseket a házaséletre. Korunkban Isten eltűnése a látóhatárról, a családdal ellentétes ideológiák terjedése, a szexuáletika hanyatlása egymással összefüggő jelenségek. A keresztény családtól elválaszthatatlan az új evangelizáció – mutatott rá a Szentatya. A házasság szentségén alapuló család az egyház, mint üdvözített és üdvözítő közösség megvalósulásának sajátos módja. Az egyházhoz hasonlóan az a feladata, hogy befogadja Krisztus szeretetét és jelenlétét és azt sugározza maga körül a világban. A pápa utalt rá, hogy jövőre Milánóban kerül sor a családok VII. világtalálkozójára, amely jó alkalom lesz arra, hogy a föld minden részéről érkezett keresztény családok együtt imádkozzanak és ünnepeljenek. Forrás: VR/Magyar Kurír

 

Szerkesztette: Tóth Judit

Fotó: Erhardt Gyula

 

Új Város – 2012 január

életmód – útmutató holnapra

KORUNK FŐSZEREPLŐJE A CSALÁD