Aleppó életre kel a háború hamvaiból
Aleppó, 2017. július 11. Egy régi álmom teljesült: eljutottam Szíriába, hogy meglátogassam régi barátomat, Muradot. Megmutatta nekem, hogy az ottani szenvedés, a bizonytalanság és az igazságtalanság hogyan ébreszti fel az emberek szívében az öröm iránti vágyat. Felfedeztem, hogy mindannyian magányos lelkek vagyunk. Szükségünk van rá, hogy kötődjünk, kapcsolatokat építsünk és felszabadítsuk magunkban azt az energiát, amely boldoggá tesz minket. Az emberek folytatják az itteni életüket. Újra „feltalálják” magukat: közös munkát, foglalkozásokat találnak ki, segítenek egymásnak, ünnepelnek, a fiatalok egymásba szeretnek, megházasodnak, gyereket szülnek, élvezik a zenét, gyönyörködnek a szépségben…
Aznap este egy koncerten vettem részt: a remény kiáltása és az emberi akarat bizonysága volt. Az ünnepi eseménynek az 1873-ban épült Szent Illés Maronita Katedrális adott otthont, amelynek boltozata teljesen megsemmisült a bombázások során. A meghívón ez állt: „A háború hamvaiból Aleppóban felcsendül a zene.” A karmester ezekkel a szavakkal fogadott minket: „Nincs semmi, ami befedje ezt a templomot. Ma este azonban az örökkévaló zene, az ősi keresztény kultúra, a legmélyebb gyökerünk körülvesz és átölel minket… s ez lesz a tető a fejünk felett!”
Fotó: Fadi Naman (1)
Szerző: Sebők Cristian
Rovat: Fénykép
2017. szeptember – október