F ó k u s z b a n     EGYSÉG ÉS POLITIKA

Kovács Bertalan

A TÁRSADALMI MEGÚJULÁS ÚTJA

Hivatás, város, testvériség, egyesült világ és részvétel: öt kulcsszó közéleti elkötelezettségünkhöz. Gondolatok a márciusi politikai fórumokból.

Március 14-én volt hét éve, hogy Chiara Lubich, a Fokoláre Mozgalom alapí­tója befejezte földi pályafu­tását. Az egység karizmá­jának, mely rajta keresztül új fényt hozott a társadalom és az egyház életébe, számos kifejeződése van. Az idei évfordulón a politika területére gyakorolt hatását pró­bálták elmélyíteni és megérteni a gyümölcseit. Ez alkalomból a világ számos városában találkozókat, politikai fórumokat szerveztek Politics for Unity, making a world of difference címmel, melyre szakér­tőket, a politika tudományában és gyakorlatában jártas személyiségeket hívtak meg, hogy a résztvevőkkel együtt helyezzék a figyelem közép­pontjába Chiara értékes politikai örökségét. Róma, Prága, Madrid, Szöul, Curitiba és más városok mel­lett Budapesten is sor került ilyen rendezvényre. A résztvevők Patrizia Toiával, az olasz Demokrata Párt európai parlamenti delegációjának vezetőjével találkozhattak, valamint az internetes közvetítésbe bekapcso­lódott Lucia Fronza Crepaz, az olasz Kereszténydemokrata Párt volt par­lamenti képviselője is. Mindketten Chiara Lubich nézeteinek szellemé­ben tevékenykedő politikusok.Chiara életének utolsó éveiben kapott hangsúlyt, hogy az egység karizmája, nemcsak új kaput nyit a lelki élet­ben, nem csak az egyén spirituális megújulását hozza, hanem gazdag társadalmi kifejeződése is van: új kultúra építésére sarkall. Ennek konkrét megvalósulása Chiara egyik utolsó alapítása, a loppianói Sophia Egyetemi Intézet, ahol a karizma hatását vizsgálják a társadalomtu­domány, a közgazdaságtan és nem utolsósorban a politika területén az egyes tudományágak szakértői és diákjai. Ugyanennek a törekvésnek a gyümölcse a Politikai Mozgalom az Egységért és a Közösségi Gazdaság.

Ahogy azt Maria Voce Emmaus, a Fokoláre Mozgalom jelenlegi elnö­ke is aláhúzza a rendezvénysorozatra küldött üzenetében, „Chiara számára a politika korántsem jelentéktelen terület: táptalajnak tekinti, amely az egység növekedését szolgálja, nem csak a politikai színtéren zajló ese­mények szemszögéből, hanem tágabb értelemben véve is, mint a karizma társadalmi kifejeződése.”

Hivatás a városért

A budapesti kerekasztal során Lucia Crepaz, aki hosszú évekig Chiara személyes munkatársa volt a mozga­lom politikai csoportjában, megvilá­gította azt az öt, talán legfontosabb fogalmat, amely különösen jellemezte Chiara politikai gondolkodását.

Az első a hivatás. Ezt a szempontot Lucia egy görög mitológiából átvett történettel világítja meg, amelyben Zeusz, az egyes mesterségekkel szemben a politikát nem csupán né­hány kiválasztottra bízza rá, hanem mindenkire. Az ókori görög világban minden polgár részt vett a város politikai életében, ez elköteleződést jelentett a közjó mellett. Chiara számára a politikai hivatás a felebarát szeretetén alapul: ilyen értelemben „politikusnak” lenni nem csak lehet­séges, hanem kifejezetten minden ember feladata. Hasonlóan fontos szerepet kap a város, mint az elköte­leződés fizikai helye. Ha az emberek, akik megosztják egymással életterü­ket, szeretik egymást, akkor szere­tetből fognak cselekedni, és ez fogja őket arra motiválni, hogy megoldják közös problémáikat. Hogy valaki a települését szolgálhassa, nem kell, hogy közigazgatási szerepet lásson el, vagy valamilyen pozícióban legyen az önkormányzatnál: nagyon fontos feladat jut a helyi közösségeknek és az alulról jövő kezdeményezéseknek, amelyeket a városlakók egymás iránti kölcsönös szeretete mozgat.

A testvériség új jelentése

Chiara számára különösen fontos a testvériség, mely a felebaráti szere­tet bizonyára legkézzelfoghatóbb kifejeződése. A testvériség így politikai kategória lesz, és Chiara karizmájának fényében új jelentést kap. Nem egy néhány kiválasztott közötti összetar­tozást jelent, nem is valamiféle szerve­ződést, ahol páran összeállnak, hogy együtt megvalósítsák saját elképzelé­seiket, de még csak nem is egy eszme vagy ideológia, amely egyformává teszi az embereket. A testvériség az a fény, amely minden ember szívében jelen van, és előhozza a személyből igazi, mély identitását. Ez egyben a mellette lévő ember számára is teret biztosít, hogy önmaga lehessen, akit így testvérként, saját testvéreként fog elismerni.

Antonio Maria Baggio, a Sophia egyetem politika professzora elma­gyarázza, hogy a testvériség megvaló­sulása a történelem során korántsem volt teljes, és a társadalmi életbe tör­ténő konkrét átültetése még előttünk áll. Hiába szerepelt a francia forrada­lom nemzeti mottójában – szabadság, egyenlőség, testvériség – a szabadság és az egyenlőség azóta kétségtelenül szinte kötelezően elismert politikai kategóriává nőtte ki magát, ám a testvériség nem került az első kettővel azonos szintre. Valójában épp a felebarát iránti szeretetből táplálko­zó testvériség lenne az, amely alapot ad a szabadságnak és az egyenlőség­nek, ugyanis ezek könnyen merev ideológiává válhatnak, ha nem ismerjük el, hogy a mellettünk álló ember ajándék.

A kölcsönösség gyümölcsei

A negyedik és ötödik kulcsszó, mellyel Lucia Crepaz összefoglalja Chiara látásmódját, az egyesült világ és a részvétel. Az egyesült világ a gyü­mölcse annak, amikor a kölcsönös­séget, tehát önmagunk ajándékozását és a másik befogadását nem csak az egyének között valósítjuk meg. „Van egy álmom – mondja Chiara Martin Luther Kinggel és sokakkal együtt. – Képzeljétek el, milyen lenne a világ, ha az egyéneken túl a népek, a nemzetek és az államok is gyakor­lattá váltanák az Aranyszabályt, és úgy szeretnék a másik hazáját, mint a sajátjukat!” Nem kevésbé fontos a részvétel, amely nem hagyja, hogy bárki is kiszoruljon, mert mindenki­nek a közreműködését várja.

A Politics for Unity rendezvénysoro­zat római eseményén Luigino Bruni, a római LUMSA egyetem közgaz­daságtan professzora, és Pasquale Ferrara, a European University Institute politikatudomány profes­szora válaszoltak a fiatalok kérdé­seire. Pasquale Ferrara aláhúzta az őszinte és nyílt párbeszéd szükséges­ségét a tőlünk különböző gondolko­dású, más kultúrájú és különösen a más vallású emberekkel. E párbeszéd során a résztvevő felek nemcsak egyszerűen megosztják egymással látásmódjukat, hanem látható for­mát is ölt együttműködésük külön­böző kezdeményezések formájában. Az igazi párbeszédben lévő felek nem egyszerűen egymásra néznek, hanem együtt tekintenek a szükség­ben lévőkre, akiken segíteni hiva­tottak. Nem csupán az adott terület problémáira koncentrálnak, hanem belépnek a valóság más területeire. A rendezvényen erről tettek tanúsá­got néhányan, akik a keresztény-mu­zulmán vallásközi párbeszédben elkötelezettek.

Merjünk álmodni

Luigino Bruni egy mexikói fiúnak adott válaszában kiemelte, mennyire fontos a fiatalok szerepe az új poli­tika felépítésében, különösen akkor, amikor nehéz a pozitív változásban reménykedni, mint például a kor­rupció, a gazdasági egyenlőtlenség vagy a maffia által uralt térségekben. Az első és legfontosabb, amit egy országért tehetünk, hogy szeretjük, és hittel elkötelezzük magunkat az ügyünkért. Rávilágított, hogy a nagy változások gyakran kicsi, de prófétai jelentőségű közösségből születnek. Példaként tekinthetjük Mahatma Gandhi és társainak történetét is, akik kezdetben csupán heten voltak, de a meggyőződésük hitelessége miatt ez hatalmas mozgalommá nö­vekedett, amely végül függetlenséget adott Indiának. De nem kell térben vagy időben túl messzire menni, hogy hasonló folyamatoknak le­gyünk tanúi. Olaszországban például a játékautomaták súlyosan káros hatásának megakadályozásért ala­kult SlotMob mozgalom alig néhány személytől indul el, és hamarosan talán törvényszintre is emelkednek javaslataik.

Chiara politikai öröksége tehát élő, sokszínű, és ami a legfontosabb, mozgásban van. A politikai elkötele­ződés nem csupán a politikusok fela­data, hanem minden emberé, mert a politika mindannyiunk hivatása, a kölcsönös szeretet ezerféle megva­lósulásának háttere, tehát a „szerete­tek szeretete”. A cél pedig az egyesült világ: egy olyan egység, mely nem a sokféleség ellentéte, hanem éppen feltételezi azt, nem a saját identitá­sunk elvesztésével, hanem annak kiteljesedésével jár.

Fotók: Keresztes István

Új Város – 2015. április