A k t u á l i s

A nők egyenlőségét és különbözőségét – ahogy a férfiakét is – jobban megérthetjük az együtt, a kapcsolat szemszögéből, mint a szembeállításból. Jó ideje magunk mögött hagytuk azt a nézetet, legalábbis a nyugati társadalomban, hogy a nő társadalmilag alá van rendelve a férfinak. Ez egy évszázadokon átívelő modell volt, melynek negatív hatásai teljesen sohasem szűntek meg. Egy másik modellen is túlléptünk: a gépiesen alkalmazott, puszta és feltétlen egyenlőségen. Így jött létre egy új paradigma, az egyenértékűségben és a különbözőségben megélt kölcsönösség. A férfinak és a nőnek kapcsolatukban fel kellene ismerniük, hogy mindkettőjükre szükség van, mert valóban ugyanaz a természetük, de ennek eltérő jellegzetességei vannak. Ahhoz, hogy a személy teljessége megvalósulhasson, a nőnek szüksége van a férfire, és viszont.

Nem felejthetjük el a nők pótolhatatlan szerepét a családban. A női lelket gazdagító finomság, különleges érzékenység és gyengédség nemcsak igazi erőforrás a család számára, hanem derűs és harmonikus légkört sugároz, és e nélkül nem valósulhat meg az emberi hivatás.

Bátorítani és támogatni kell a nő hatékony jelenlétét a közélet sok területén, a munka világában és ott is, ahol a legfontosabb döntések születnek. Ezzel egy időben biztosítani kell jelenlétüket a családban és kivételes, speciális odafigyelésüket a családra. Ne hagyjuk magukra a nőket ennek a tehernek a hordozásában és a döntések meghozatalában! Az intézmények, beleértve az egyházi közösségeket is, arra vannak meghívva, hogy biztosítsák a nőknek, hogy szabadon dönthessenek, és a családi élettel összhangban lehetőségük legyen a társadalmi és az egyházi életben felelősséget vállalni.

Ferenc pápa 2015. február 7-én a Kultúráért felelős Pápai Tanács plenáris ülésén

Forrás: vatican.va

Fordította: Tóth Judit

Új Város – 2015. március