Nyers tényközlés

Sudár Balázs

Van egy blogger, akinek éveken keresztül olvastam az írásait. Hosszú időn keresztül amolyan „megmon­dóember” volt, mindenféle kellemetlen témát, amit más említeni se merne, teljes nyugalommal felhozott és könyörtelenül leírta a véleményét. Szerzett is sok olvasót és sok ellenséget. Minden gond nélkül szembe is beszólt bárkinek, ha nem értett egyet vele. Mindezt igyekezett bizonyítékok alapján, tényszerűen – feketén-fehéren. Amikor erre nem úgy reagáltak az olvasók, ahogyan szerette volna (könnyebb visszaanyázni, mint elgondol­kodni a kritikán), akkor bezárta a blogot és létrehozott egy másikat, ahol ugyanolyan aktuális és kényes témá­kat feszegetett, de már kicsit óvatosabb hangnemben. Nem mintha félt volna, de a cél az lenne, hogy az embe­rek megértsék a mondanivalóját, nem az, hogy a stílu­son lovagoljanak.

Aztán hosszú idő után egyszer csak elege lett a beszólásokból, a negatív írásokból és az azok körüli hangulatból, a vitákból. Csinált egy blogot (már csak pár kiválasztott olvasónak), ahol többnyire örömte­li felismerésekről, sikerekről, jó érzésekről, az életük­ről írt. Azt gondolom, hogy még mindig tényszerűen – feketén-fehéren.

Mert ilyen az ember, az érzelmek teljes skáláját megéli. Csak személyisége alapján a legtöbben a skála valamelyik végével foglalkoznak többet. Kevés embert láttam, aki mindkettőt érthetően és átélhetően meg tudja és akarja fogalmazni. Persze el lehet akadni ott, hogy miért fogalmazott nyersen, meg hogy a stílus az ember, de azt gondolom, hogy egy ébresztő kürtszót ke­véssé jogos azért kritizálni, mert hangos.

Ettől függetlenül a lényeg: ne csak negatívan vagy pozitívan fogjuk fel a körülöttünk lévő dolgokat, el­nyomva azt a részt, ami ebbe nem fér bele. És ahogy megéljük, reflektáljuk is le a teljes skálát. A feketétől a fehérig.

Fotók: leiken.com

Új Város – 2015. március