V e l ü n k  t ö r t é n t    KÉT VILÁG TALÁLKOZÁSA

Cravero Ágnes

Ez minden fáradtságot megért

Amikor értesültünk arról, hogy Budapestre jönnek az ózdi II. János Pál Általános Iskola tanulói egy cirkuszi előadásra, természetes volt, hogy a XVI. kerületi Néri Szent Fülöp Katolikus Általános Iskola gyerekei megragadják az alkalmat a találkozásra, hiszen már egy ideje kapcsolatban állnak egymás­sal. A nérisek azt is elhatározták, hogy játék-, élelmiszer- és ajándékgyűjtést is szerveznek az ózdiaknak.

Lassan haladt a szervezés, mert sok egyéb teendővel esett egybe a készület. Például iskolai koncertre próbáltak éppen a vendégeket fogadó hetedik és nyolcadik osztályosok, és a tanári kórus is intenzíven gyakorolt. Az ózdiak látogatása tehát éppen ak­korra esett, amikor minden a feje te­tején állt. Két nappal érkezésük előtt még nem tudtuk, milyen asztalnál ebédelnek, lesz-e elegendő szék, elfér­nek-e a kis tornateremben.

De sok munkatársam jó szándé­ka, segítsége révén, minden a helyére került. Erejüket megfeszítve végez­ték a rájuk jutó külön feladatokat. A gondnokok kiürítették a tor­naszobát, kitalálták honnan sze­rezhetnek asztalokat és padokat, berendezték és otthonossá tették a helyiséget. A konyhások meg­terítettek, mosogattak. A gazda­ságis kigondolta, miből lehetne meleg ebéddel fogadni a vendége­ket, bérelni az asztalt és a padokat. A titkárnők ajándékokat csomagol­tak és a névjegykártyákat készítették. A takarító nénivel közösen szabtuk a terítőt az asztalokra, ő főzte a kávét. Az igazgatónk nagyvonalúan vállalta a költségeket. Igazgatóhelyettesünk a szervezésen túl mindenhol ott volt, ahol kellett, segített, tanácsot adott. Az angol tanárnő bátorította a gye­rekeket, ötleteket adott nekik, miről lehetne beszélgetni, hogyan lehet barátságot kialakítani a vendégekkel. Egy-egy órát arra is szánt, hogy át­gondolják, miként tudnak majd a ci­gány gyerekekkel beszélgetést kezde­ményezni. Az erkölcs és hittantanár az egész fogadás lelki előkészítését vállalta, személyes beszélgetésekkel is. Tudatosította a tanulókban, hogy mindarról, amiről előzőleg elmélet­ben beszélgettek az órákon, azt most a gyakorlatban megvalósíthatják. Így minden gyerek önkéntesen vett részt a programban.

Amikor végre megérkeztek az ózdiak, a nérisek ott tolongtak, har­minchárom gyerek és hét felnőtt jött, de eltartott egy ideig, mire minden gyerek talált a vendégek közül vala­kit, akivel megkezdhette az ismerke­dést. Nagy szeretettel, odafigyeléssel végezték a feladatukat a nyolcadiko­sok, akik az ebédnél segítettek. Utána örömmel mutatták meg az iskolát az ózdi csapatnak.

A megnyitón mindkét iskola igaz­gatója rövid beszédet mondott, és nagyon szépen szólt az ózdi isko­la furulya zenekara, majd dalokat, verseket hallottunk. A nérisek két harangjátékot mutattak be. A prog­ram végén az induló busz csomag­tartója megtelt ajándékokkal. Na­gyon sokak gondos keze munkája, odafigyelése, lemondása árán gyűlt össze ennyi minden. Többek között a „Háromhegyek Közhasznú Egye­sület”-től is kaptunk szép ajándéko­kat. De az ózdi gyerekek is hoztak magukkal ajándékokat, ezeket szét­osztottuk a mieink között.

A viszontlátás reményével búcsúz­tunk. Tavasszal várnak minket egy ba­rátságos focimérkőzésre. Akivel csak beszéltem, mindenki jól érezte magát, örült, hogy segíthetett, részese lehe­tett ennek a találkozásnak. Nagyon jó, hogy a gyerekek megtanulják el­fogadni a más közösségből érkezőket. Búcsúzáskor voltak gyerekek, akik megölelték egymást. Tervezték páran, hogy a facebookon tartják majd egy­mással a kapcsolatot.

Az ózdi iskola igazgatónője is látta, amint egy magyar és egy cigány gyerek megölelte egymást. Azt mondta: „Ez minden fáradtságot megér.” Egy ilyen „látvány” után szívesen adminisztrál két hónapig is, zokszó nélkül.

 Fotók: Cravero Ágnes fotóalbumából

Új Város – 2015. február