Nézőpont  

Kórkép

Nem túlzok, ha azt állítom, hogy csupa olyan cikkel, véleménnyel, hozzáállással szembesülök az interneten, melyek vagy Magyarországot szidják, vagy a nyugati or­szágokat dicsérik és összehasonlítják a mi országunkkal.

De ami a közös, hogy mindegyik vélemény nagyon lehango­ló, elégedetlenséget sugároz, és semmi tiszteletet nem lehet felfedezni a más véleményen lévőkkel szemben. A rendkívül magyartalan mondatokról, az ordenáré szavak tömkelegéről ne is beszéljünk!

Úgy érzem, mintha csak a hibákról, negatívumokról lehetne beszélni, alig kap helyet legalább egy-két pozitív vé­lemény, pedig azok is léteznek és engedni kellene a megje­lenésüket. Mintha egy láthatatlan valaki azt szeretné, hogy minél elégedetlenebbek, egymást elítélőbbek, pesszimistáb­bak, reménytelenebbek, szomorúbbak legyünk mi magya­rok. Szinte fátyolt húz a szemünk elé, amin keresztül csak a hibákat lehet látni, hogy a jót, a megköszönni valót, azt sose vegyük észre!

Fontos az a célkitűzés is, hogy mindig a pénz körül forogjunk, mert abból sosem elég. A hírek nagy része első helyen foglalkozik a haszonnal, a fogyasztással, a kamatok­kal, a bankokkal…

Nem akarom most leírni azt, hogy gyerekkoromban hogyan éltünk boldogan a nincstelenségben, mert ezt már mindenki unja, még akkor is, ha igaz.

Amikor ezeken gondolkodtam, este a misén az evangéli­um a szűk kapuról szólt. Vizuális típus vagyok és megjelent előttem a „szűk kapu”! Kicsit megijedtem. A szűk az valóban szűk. A jólétemet biztosító egyetlen forint sem fér át rajta, csak én. De én is csak hogyan? Ha viszem a megélt szeretet által létrehozott kincseket, az ajándékozó jó szót, az ölelést, a mosolyt, az észrevett szükséget, a megoldást jelentő ötletet, nem sorolom tovább.

Öröm futott át rajtam, amikor végiggondoltam mindezt. Nem élhetek az internet manipulációja szerint, a megoldás megvan, csak élnem kell vele. Ha a magam részét megtettem, Isten beváltja ígéretét a megélhetésemért.