A PÜSPÖKI SZINÓDUS

A szinódust előkészítő kérdőívre érkezett több ezer válasz valós módon tükrözi a család helyzetét az egész világon. A sok felvetett probléma között milyen reményt adó jelek mutatkoznak?

Az első reményt keltő jel, az maga a szinódus, amit Ferenc pápa akart, és ezzel kifejezésre juttatta, hogy számára is elsődleges fontossága van a családnak. Ezért az emberek­ben nőtt a bizalom az Egyház, mint intézmény iránt, és úgy tekintenek rá, mint egy biztos pontra, amibe kapaszkodni lehet. A másik reményt keltő jel az, hogy sok családban hatalmas erő van, élik a házastársi hűséget, az élet befogadására való nyitottságot, és magukra veszik más családok problémáit, ahol a különvá­lás veszélye fenyeget. Ezeket „erő­forrás” családoknak is nevezhetjük, akik képesek arra, hogy a terheket más családokkal együtt hordozzák és melléjük álljanak, hogy azok ne érezzék magukat kizárva az Egyház­ból, vagy ami ennél is rosszabb, Isten szeretetéből.

A szinódusi munkadokumentum, az Instrumentum laboris több helyen is aláhúzza, hogy a családok nehézségeire megújult irgalommal kell tekinteni. Ez lesz a szinódusra jellemző szemlélet?

Illuzórikusnak tűnik, hogy rendkívüli és egyetemes megoldásokat várjunk. Reménykedjünk inkább abban, hogy a szinóduson nem csak a problémákról esik szó, hanem középpontba kerülnek a családban meglévő erőforrások, me­lyekről az imént beszéltem. Nem lehet a szentségekre leszűkíteni a kérdést.
A szentségek a kegyelem hatékony je­lei, de a kegyelem más módon is jelen lehet. Nemrégen írt nekem egy mélyen hívő keresztény nő, aki egy elvált emberrel kötött polgári házasságot, de ebben a problémás helyzetben sem érezte azt, hogy az Egyházon kívül rekedt volna. Áldozáskor beáll a sorba és az áldás, amit kap a paptól, meg­erősíti benne Jézus jelenlétét. „Úton vagyok” – mondja. A hit útján, mely a szentségek vétele nélkül is elvezetheti őt az életszentségre.

A helyi egyházak válaszaiból az is ki­derül, hogy az emberek nem értik az Egyház üzenetét a házassággal és a családdal kapcsolatban. Vajon a tar­talmakat kell újra átgondolni vagy a nyelvezetet kell megváltoztatni?

Az Egyház tanításának tartalmával kapcsolatban annak lehet kifogása, aki Istennek a férfiról és a nőről alkotott tervét a saját mértékéhez szeretné szabni. A nyelvezettel kapcsolatban viszont születhetne va­lami javaslat, különösen az erkölcsi kérdéseket tárgyaló dokumentumok esetén. Érthetőbb, egyszerűbb és szintetikusabb megfogalmazásra van szükség. Az átlag család nagyon feszített ritmusban él, rengeteg stresszes feladattal, és nincs idejük arra, hogy olvassanak. A szentszéki dokumentumok legyenek könnyen emészthetők, figyelembe véve, hogy sokan megpróbálnak mindent bele­adni, mégis elnyomja őket a hétköz­napok fáradtsága.

Az Egyház a fiatal párok esetében is az újraevangelizálás problémájával találja szemben magát, ami egyben nevelési kérdéseket is fölvet. Hogyan kezeli a Fokoláre Mozgalom ezt a témát?

Nemrég a Fokoláre Mozgalom képvi­selőit Ferenc pápa kihallgatáson fo­gadta. Többek között a képzés fontos­ságáról beszélt és arról, hogy a kapott ajándékokat tovább kell adni minden­kinek. Nagyon örültünk ennek, mert a Fokoláre Mozgalomban állandó képzést biztosítunk kisgyermekkortól egészen felnőttkorig, az együttjáróktól az idősekig, a fiataloktól a külön­előkig mindenkinek. Szeretnénk ezt egyre inkább korszerű, megfelelő formában végezni. Figyelemre méltó, hogy a családok és a fiatal családok esetében nagy szerepe van a kommu­nikációs eszközöknek, sok pozitív, de még több negatív hatással vannak rájuk. A műsorok gyakran törvényt nem tisztelő életstílust sugallnak és a férfi-nő kapcsolatban olyan mintákat állítanak elénk, amelyek semmifé­le értéket nem képviselnek. Ennek ellenére meg vagyok győződve arról, hogy ebben is áttörés következhet be.

A családokat világszerte olyan értékválság sújtja, ami egyrészről az individualizmushoz, másrész­ről a gazdasági válsághoz köthető. Mi az, amit a Fokoláre Mozgalom tesz, hogy szembeszálljon ezzel a mentalitással?

Fontos, hogy a családok hálót alkossa­nak, amely képes arra, hogy tapin­tatos módon a nehézséggel küzdők mellé álljon, és segítse őket, hogy kibéküljenek egymással. Azoknak a pároknak, akik komoly házastársi kríziseken mennek keresztül, kap­csolaterősítő tanfolyamokat tartunk a mozgalom városkáiban. Párkapcsolati szakértők segítik őket, de mindenekelőtt az egység lelkiségével kerülnek kapcsolatba, így önmagukra találnak, és újból reménykedhetnek a közös jövőben. Azokkal is kapcsolatban va­gyunk és vannak számukra program­jaink, akik házastársuktól külön élnek, vagy akiket házastársuk elhagyott, hogy átöleljük magányukat és megerő­sítsük elkötelezettségüket a házasság szentségéhez való hűségben. Vannak kezdeményezéseink olyan pároknak, akik újra megházasodtak és megoszt­juk velük a gyermeknevelés tapasztala­tát. Szeretnénk, ha megélhetnék, hogy az Egyház, de mindenekelőtt Isten szeretete befogadja őket. Az utóbbi időben egyre fontosabbnak látjuk a prevenciós munkát, ezért dolgozunk a fiatal családokért, hogy megérezzék a rendkívüli szépségét annak, ha örökre igent mondanak egymásnak.