Mi a titkotok, hogy ezek a fiatalok még az ötödik napon is ugyanolyan lelkesen vesznek részt a programjaitokon, mint az elsőn?” – kérdezi a Bükkszentkereszti Ifjúsági Tábor vezetője, aki másodszor ad otthont a Teens4Unity tábornak, amit idén tízedik alkalommal szerveztünk meg a Fokoláre Mozgalom tizenéveseivel. Háromévenként egy újabb generáció jön, és minden alkalommal újra kell gondolnunk velük, hogy milyen témák és programok érintik meg őket és a meghívott barátaikat.

A bükkszentkereszti táborvezető kétféle csoportot szokott látni: az egyiknél annyira sok kötött programot szerveznek, hogy a gyerekek belefáradnak és szeretnének már hazamenni. A másiknál meg annyira „szabadon hagyják őket”, hogy végül unalomba vagy káoszba torkollik, és ezért várják a hazamenetelt.

Nem tudom megmondani a titkot, de tény, hogy a gyerekek minden évben azt mondják, kár, hogy vége, és jövőre legyen hosszabb.

Végignéztem a több száz fotót. Csupa mosolygós arc, lendületes életvidám mozdulatok. Részben azért sejtem a titok nyitját: A „Teens4Unity” avagy „Gyerekek az Egységért” címmel jelzett programjainkat kezdettől fogva az jellemzi , hogy nem csak gyerekeknek, hanem a gyerekekkel együtt szervezzük. Ők a főszereplői annak, ahogy „megálmodjuk” a tábort. Ők hozzák az újdonságot, és mi, a korban előttük járók adjuk a tapasztalatunkat. Főleg azt, ahogyan igyekszünk egymást kölcsönösen befogadva együttműködni. Ennek a gyermekség és a felnőttség határán mozgó nemzedéknek nagyon sokat jelent az, hogy teljesen partnerek vagyunk. Képzeletünkben ugyanazzal a léghajóval emelkedtünk fel és együtt éltük meg ezeket a csodálatos pillanatokat. 

Csamangó Endre