Új fejezet nyílt a cigányok és nem cigányok közötti kapcsolatban

Mindez húsz évvel ezelőtt kezdődött Argentínában, Cor­doba egyik plébá­niáján. A közösség egyik tagját felkereste egy cigánygyerekekből álló cso­port. Megkérték, sürgősen menjen el velük megnézni a nyomornegyedükben talál­ható Szűzanya képet, mert állításuk szerint az könnyezett. Így alakult ki a kap­csolat a cigány közösséggel, majd néhány hívő minden nap összegyűlt, hogy imád­kozzon a gyerekekkel a téren.

A kezdeti közös sike­rek ellenére azonban két év után az imacsoport fel­bomlott, és tíz évnek kellett eltelnie, hogy a folyamat újból beinduljon. Annak a csoportnak köszönhetően tört meg a jég, mely minden hétfőn a valle-i Miasszo­nyunk barlangban, a cigány negyed főterén imádkozik. „Felül kellett emelkednünk a félelmünkön, az előítéle­teinken, a különbségeken, az elutasításon, ami ebből a félreértésekkel teli kapcso­latból született – meséli Ma­ria Teresa Sosa, a Fokoláre Mozgalom önkéntese – és így a köztünk álló falak le­omlottak. Felfedeztük, hogy a cigányok nagyon szeretik hallgatni az életigét, de mi­vel többségében analfabé­ták, nem tudják elolvasni.”

Az imacsoporthoz ké­sőbb a Fokoláre más tagjai is csatlakoztak. „A kölcsönös szeretetben akarjuk kialakí­tani a kapcsolatainkat – foly­tatja Maria Teresa –, tudni egymás nevét, a másik sze­mébe nézni és meghallgatni őt, eggyé válni vele. Gondo­lok például arra, hogy ün­nepet rendezünk egy baba születése alkalmából, vagy meglátogatjuk a betegeket a kórházban. Egyiküknek a betegek szentségét is kiszol­gáltattuk. Az evangelizáció útját járva lefordíttattuk roma nyelvre a különböző imákat, a Miatyánkot, az Üdvözlégy Máriát, a Dicső­séget. Amikor hallanak min­ket így imádkozni, a gyere­kek azt mondják, közülük valónak éreznek.”

Azért, hogy a társadalom figyelmét is felkeltsék, a kö­vetkező fontos lépés az volt, amikor közösen ünnepelték meg a Romák Világnapját, amiről ők még nem is hal­lottak. Ezt az alkalmat az­óta minden év április 8-án megtartják a médiának kö­szönhetően is: a cigányok rendszeresen részt vesznek a Mária Rádió egyik adá­sában, ahol bemutatják szokásaikat. Az egyik újság pedig cikket írt a cigány­misszió tapasztalatairól. Ez az ismertség segített, hogy Maria Teresa egy tantestü­leti alapítvánnyal közösen programot indíthasson az írásbeliség terjesztésre.

A hidat az argentin közösség oldaláról is épí­tik. Az egyik középiskola mellett cigányok élnek, és eddig semmilyen kap­csolat nem volt közöttük. Az egyik tanár felhozta a kisebbségekkel szembeni előítélet problémáját, és néhány újságírást ta­nuló diák egy riportot állított össze „Kreolbő­rűek és cigányok – a pár­beszéd kezdete” címmel. (A kreolbőrűek szó alatt az argentinokat értik.) Márciusban, az iskolai év kezdetén az aulában fenn­tartottak ülőhelyeket a ci­gánygyerekeknek is, akiket eddig kirekesztettek, és ez a csoport is részt vett a gólyatáborban.

Számos kezdeményezés indult be, szabás-varrás óra a lányoknak, hittan a gyerekeknek. „A vágyunk az, hogy országszerte felé­pítsük ezeket a társadalmi hidakat.”

Forrás: focolare.org

Fordította: Szeles Ágnes

Új Város – 2014. július-augusztus

Társadalom – egyház és a cigányok