Egy csillag élete és halála
Azért, hogy a Hubble űrteleszkóp felbocsátásának (1990. áprilisában) 24. születésnapját megünnepeljék, a NASA közreadott egy gyönyörű, az infravörös tartományban készített fotót az Orion csillagképen található Majomfej-ködről. A ködfolt gazdag sötét porokban, izzó gázokban és főként születőben lévő fiatal csillagokban. Ezzel egy időben a Johns Hopkins Egyetem (USA) csillagászainak egy csoportja mind a földi mind az űrben levő teleszkópok által szolgáltatott megfigyeléseket és nyomokat felhasználva, létrehozott egy számítógépes animációt, mely megmutatja egy csillag lehetséges halálát. Amikor egy csillag túl közel kerül egy fekete lyukhoz, akkor már nem képes eltávolodni tőle annak erős gravitációs vonzása miatt, és a lyuk a szó szoros értelmében „megeszi”, ahogy fokozatosan a csillagot alkotó gáz egy fonalszerű áramlás mentén belezuhan a fekete lyukba (a fekete pont a fotó bal oldalán látható). A csillag megkísérli, hogy eltávolodjon, de mint egy üstökös, arra kényszerül, hogy visszatérjen, minden alkalommal közelebb, minden alkalommal veszítve az anyag külső rétegéből egészen addig, hogy megszűnik. Azzal a tudással, amivel ma rendelkezünk, úgy véljük, hogy minden galaxis (beleértve a Tejutat) középpontjában egy hatalmas fekete lyuk van, mely láthatatlan, de mindig „éhes”.
Giulio Meazzini
Forrás: CN 2014/11
Fordította: Óvári László
Új Város – 2014. július –augusztus
Aktuális