Az „Együtt Európáért” bemutatása

Maria Voce

Három pontra szeretném összpontosítani rövid beszédemet:

• Kik vagyunk
• A történetünk
• Hogyan akarjuk adni és hogyan adhatjuk a részünket Európához

1. Mi az Együtt Európáért?

Azok a mozgalmak és közösségek, melyek részt vesznek az Együtt Európáért kezdeményezésben, a nagy különbözőségüknek köszönhetően gazdagságot jelenítenek meg. Egyik sem hasonlít a másikhoz. Különböznek abban, ahogy sajátos hozzájárulásukat adják a társadalomhoz, különböznek kiterjedésükben, felépítésükben, és abban, ahogy megélik ugyanazt az evangéliumi üzenetet.

A közös inspiráló szikra általában az elmélyített és főként megélt evangélium iránti vonzódásból fakad, abból a meghívásból – ahogy mi, keresztények mondanánk -, hogy közvetlen kapcsolatba lépjünk Jézussal, hogy kövessük Őt, és hagyjuk, hogy Ő ihlessen bennünket cselekedeteinkben és gondolkodásmódunkban, gyakorlatra váltva minden ember számára újdonságot jelentő üzenetét, különleges hangsúlyt fektetve az evangélium valamelyik mondatára vagy egy-egy sajátos cselekedetre.

Ezeknek a mozgalmaknak sokszínű gazdagsága a társadalomban vállalt elkötelezettségek különbözőségeiben nyilvánul meg: ezerféle konkrét, a tapasztalatban bevált kezdeményezésben, melyekhez sokan csatlakoznak. Az Égből ingyen kapott ajándékaiknak, a karizmáiknak gyümölcse ez.

2. Közös történetünk

Mi ennek a különbözőségnek az egyesítő ereje, milyen formái vannak ennek a páratlan együttműködésnek?

Ez az ún. „Együtt Európáért” folyamat természetesen nem az íróasztalnál született, nem valamiféle szervezkedés gyümölcse, és nem is egy új szuperstruktúra. Amit együtt teszünk, az mind kapcsolatainkból, közös megegyezésünkből, közös céljaink elérésének vágyából születik.

Megemlítek néhány közös tapasztalatot, melyek még ma is alapját képezik együttműködésünknek. Ezek nem voltak betervezve, hanem, úgymond váratlanul történtek, annak irányítása alatt, aki az emberek szemében láthatatlan, de aktívan jelen van és alakítja a történelmet.

1999 októberében, amikor Augsburgban aláírták a megigazulás tanáról szóló közös nyilatkozatot, néhány német és olasz, protestáns és katolikus mozgalom és közösség felelőse első alkalommal gyűlt össze; köztük Chiara Lubich, az általam itt képviselt Fokoláre Mozgalom alapítója és első elnöke. Erőteljes benyomást gyakorolt rájuk az a tény, hogy mindannyian, Jézust követve felfedezték, hogy ugyanazok a gyökereik és céljaik.

Chiara Lubichot az egység karizmája késztette, ez a sajátos adomány, amit Istentől kapott, hogy közösséget teremtsen a különböző karizmák között. Más mozgalmak és közösségek felelőseit is hasonló vágy indított, hogy teljes mértékben csatlakozzanak hozzá. Hogy ne emlékeznénk meg – a ma itt jelenlévőkön kívül – nagy testvérünkről, Helmut Nicklasról, aki ma már Chiarával együtt a mennyben van, és bizonyosan mindketten itt vannak közöttünk is, hogy inspiráljanak bennünket.

Meggyőződtek róla, hogy együtt kell előrehaladni, de nem egy előzetesen meghatározott programmal, hanem közösen, alkalomról alkalomra, a körülményeken keresztül megértve az Istentől jövő inspirációt.

Hamarosan felmerült egy igény: a különböző származásunk, kultúráink, hagyományaink, a különféle egyházakhoz tartozásunk, a történetünk a kiengesztelődés szükségességét éreztette.

Ezért egy összeszedett pillanatban bocsánatot kértünk egymástól a történelem folyamán táplált és terjesztett előítéleteinkért, a kölcsönösen negatív magatartásunkért vagy cselekedeteinkért. Ez az emlékezetünk megtisztulását és a teljes kölcsönös megbocsátást eredményezte.

Ezek a mély tapasztalatok arra vezettek minket, hogy megkössük egymással a keresztény szeretet szövetségét, hogy szilárd alapokra helyezzük közös munkánkat, és így az Együtt Európáért folyamatán és a tevékenységeinken keresztül a szolidaritás, az igazságosság, a béke és a testvériség építő lelkületét sugározzuk. Ez a szövetség erős, valós és mindig hatékony kötelék, mert mindig megújítjuk és kimondjuk egymásnak anélkül, hogy bárki is kimaradna belőle.

A másik alapvető fontosságú tapasztalatot a két stuttgarti rendezvény jelentette 2004-ben és 2007-ben, ahol több ezren vettek részt Európából, és ezzel párhuzamosan mintegy száz találkozó zajlott a különböző országokban.

A résztvevők legnagyobb részének az volt a legfontosabb felismerése, hogy új módon látták Európát. Korábban szinte mindannyian, mint az európaiak nagy része, kételkedve tekintettek Európára, valós és gyümölcsöző egységének lehetőségére. A különbözőségben megélt egység mély, örömteli, és gazdag tapasztalata sokakban szenvedélyt ébresztett a kontinens egysége iránt: úgy láttuk Európát, mint az európai népek és kisebbségek közös otthonát. Gyökeres és mély meggyőződéssel köteleztük el magunkat Európa történelmének pozitív szemlélete mellett.

3. Hozzájárulásunk a mai Európához

Ebből fakad az a hozzájárulás, amit az Együtt Európáért kezdeményezés nyújthat a kontinens életéhez. Ez a remény magját jelenti bárhol, ahol az együttélés veszélyben forog és egy nagy egyesítő erő forrásává válhat.

Miközben egyes helyeken érezhető a megfelelő igény, hogy érvényre juttassák helyi vagy regionális identitásukat és megőrizzék kultúrájukat, és bizonyos területeken előtérbe kerül a szétforgácsoltság, korunk világa – jobban, mint valaha – megtapasztalja az egymástól való kölcsönös függőséget. Ha földünkön egy adott helyen, közel vagy távol földrengés van, akkor annak hullámai kihatnak az egész bolygóra. Ma már globális szinten érzékeljük a család, a politika, a társadalom értékeinek krízisét, de főként a világgazdaság válságát. Természetesen, ebből a mi kontinensünk, Európa sem került ki sértetlenül!

Meg vagyok győződve, hogy mindez alapvetően a kapcsolatok válságára vezethető vissza.

Személyes szinten, a csoportok és nemzetek szintjén egyaránt ki kell lépnünk az individualizmusból, hogy a másik ember felé lépjünk, erősítve a kapcsolatot mindenkivel, akivel találkozunk. Az evangéliumra kell építenünk, személyesen és együtt is ki kell vennünk részünket az emberiség javának építésében, a sebek begyógyításában, ott ahol élünk.

XVI. Benedek pápa azt mondja, hogy meg kell próbálni felépíteni „egy olyan Európát, mely nemcsak az emberek anyagi szükségletével törődik, hanem az erkölcsi, szociális, lelki és vallási igényeikkel is, mert ezek az ember hiteles igényei, és csak akkor cselekszik hatékonyan, ha teljes mértékben és termékenyen az emberek java érdekében jár el”[1].

Azt hiszem, az „Együtt Európáért” valóban egy olyan kezdeményezés, mely ihletet tud adni egyéneknek vagy csoportoknak a szabad, megbékélt, demokratikus, szolidáris és testvéri Európáért vállalt odaadó munkájukhoz: nem egy „öreg”, hanem egy élő és eleven kontinensért, mely felfedezi, hogy egy megvalósítandó terv áll előtte és ajándék lehet az emberiség többi része számára.

Íme, embrionális méretekben már a következőket teszi:

– Közjót „teremt”. Tagjai azáltal, hogy igyekeznek a keresztény szeretetet élni, felfedezik, hogy a másik ajándék számukra és a közösség javáért készek az áldozatvállalásra: ez az egyedüli biztos alap egy olyan társadalomhoz, melyben külön-külön és együtt is megvalósultak és boldogok lehetnek.

– Számos polgárt bevon a konkrét kölcsönösség megteremtéséért folytatott odaadó munkába. Ők rendelkezésre bocsátják specifikus hozzáértésüket a szakma, a család és a kultúra terén a mindennapok ezerféle lehetőségeiben, a társadalom különböző területein, és megoldásokat javasolnak korunk különböző kihívásaira: az élet, a család és a természet védelmét; a mértékletes és méltányos gazdaságot; a testvériséget és a békét; egy harmonikus és egyetértő társadalom építését a városokban.

– Mivel megtapasztalta a gyümölcsöket, előmozdítja „a közösség kultúráját”, melyre egyre inkább szükség van, és előkészíti a talajt, hogy a különböző egyének és népek befogadhassák, megismerhessék egymást, megbékélhessenek egymással, megtanulhassák megbecsülni és segíteni egymást.

– Azt mondanám – és ezzel be is fejezem -, hogy az „Együtt Európáért” magával ragadó vállalkozás: megvan a lehetőségünk – a mai rendezvényen keresztül is -, hogy tanúságot tegyünk korunk embereinek arról, hogy ha a közösség lelkületében élünk a földön, megnyílik a testvériség és a béke jövője az egyének, a népek, a kontinensünk és a teljes emberiség előtt.

Azt kívánom önmagamnak és mindannyiunknak, hogy a találkozó folyamán személyesen átélhessük ezeket a hatásokat a jelenlévők között megvalósuló kölcsönös szeretet által, és ma este, amikor elköszönünk egymástól, úgy indulhassunk innen haza, mint kiterjedésében ugyan kicsi, de nagy különbözőségeiben egységes európai nép, tehát ennek a tapasztalatnak a hordozói, akik az első sorokban építjük az „új” Európát.

Elhangzott az „Együtt Európáért 2012” találkozón Brüsszelben, 2012. május 12-én

Fordította: Fekete Mária

[1] XVI. Benedek, A Santiago de Compostela-i repülőtéren mondott beszéde, 2010. november 6, a pápa fogadásának ünnepségén.

Új Város Online

Az „Együtt Európáért” bemutatása