A ZöldGomb együttes nem tétlenkedik. Turnéjuk a hajrára fordul május hónapban. ZöldGomb: Egy lépés zenei turné, amit lemezük bemutatása mellett azért szerveznek, hogy fiatalok százaihoz vigyék el a Genfest hírét. Varjasi Tomi billentyűssel beszélgettem az együttesről, koncertekről, tervekről.

Bírjátok még?

Egy könyvben olvastam, hogy ha csak kedvtelésből csinálunk vala­mit, abból csak csökevény szület­het meg. Amikor hirtelen elvész a lelkesedés, akkor kell rákapcsolni, és abból fog létrejönni valami iga­zán értékes. Ha fájdalomból „szü­letik meg”, talán még értékesebb, mintha puszta lelkesedés lenne az alapja.

Mi áll előttetek május hónapban?

Koncertjeink lesznek Nyíregyhá­zán (május 5.), Budapesten (május 12.) és Szegeden (május 13.). Sze­retnénk már most megmutatni, amit majd a Genfesten is. Nagyon komoly erő rejlik a fiatalságban. Erőt, reményt adhatunk azzal, hogy láthatóvá tesszük: vannak olyan hívő fiatalok, akik egy komoly célért élnek és nincsenek egyedül. Tizenkétezer fiatalt várunk a világ minden tájáról augusztus végére Budapestre. Megoszthatjuk majd egymással, hogyan próbálunk a sa­ját országainkban tenni egy szoli­dárisabb világért! Ebben minden­képp érdemes részt venni!

Melyek a turnétok eddigi legfon­tosabb tapasztalatai?

Az egyik talán az, hogy nagyon fontos, milyen lélekkel állunk ki a színpadra! Rendkívül lényeges, hogy a fellépés előtt meglegyen köztünk, amiről olyan sokat beszélünk, az egység. Például a márciusi monori koncerten – amely az első ilyen fellépésünk volt – zeneileg és technikailag adódtak nehézségeink, mégis nagyon jó volt érezni, hogy ha mi egységben vagyunk, Isten is ott van! Sőt, az a koncert igazán olyan lett, amilyennek Isten ter­vezte, kevésbé olyan amilyennek mi.

A néhány héttel később meg­rendezésre került kisvárdai kon­cert alkalmával pedig nagyon bíznunk kellett a Gondviselés­ben, mert nem sikerült a költ­ségvetés minden zugát betömni! Így indultunk hazafelé. Ahogy ültünk az autóban, egyszer csak felhívott minket a helyi plébá­nos, hogy nagyon szépen köszö­ni a hiteles tanúságtételt, és ha esetleg anyagilag kell segítség, szívesen beszáll! Így sikerült ki­pótolni a hiányt. Isten válasza volt. Egyben óriási öröm, ugyan­is éreztük, hogy ezzel a koncert­tel sikerült megtenni ismét egy lépést céljaink felé!

Hogyan válogattátok össze a dalo­kat? Nyilván ennek illeszkednie kel­lett az együttes profiljához is…

A miénk nem az a kifejezetten dicsőítő stílus. Azt tűztük ki célul, hogy bárki számára elsőre hallgat­ható, befogadható legyen. Hogy ne csupán fiatalok egy kis csoport­ja legyen a célközönség, hanem bárki, aki velünk egykorú. Ha az ember jobban odafigyel a szöve­gekre rájön, hogy ez nem akármi. Minden fiatalt meg akarunk hívni, hogy tegye meg a maga lépését!

Sokszor előkerül ez az Egy lépés. A CD és a turné címe is ez. Miről szól ez a cím?

„Egy lépés. Egy tett a másikért. Egy apró erőfeszítés. Egy döntés. Egy darab elvesztése önmagadból. Egy új kultúra, az adás kultúrája. Egy út, amit ha bejársz, azzá válsz, aki igazán lenni szeretnél.” – Ez a kis gondolatsor a turnénk mottó­ja. Arra hív, hogy mindig legyen bennünk figyelem, egy tudatosság, hogy oda tudjunk lépni a társunk­hoz. Ne csak a saját dolgainkkal törődjünk, vegyük észre a mellet­tünk lévőt is.

Terveztek valamit hosszabb távra? Mi lesz a Genfest után?

Biztosnak tűnik, hogy augusz­tus vége után nem marad meg ez a felállás, ami most van. Hosszabb időre külföldre fognak utazni né­hányan a csapat tagjai közül. Meg­látjuk mi lesz ősztől. Még nem lehet végleges tervet mondani. Annyit mégis, hogy elképzelése­ink között szerepel egy olyan pro­dukció létrehozása, ami valamivel csendesebb, kevésbé tombolós/ bulizós, inkább elmélkedős zenei anyag, mely templomokban is elő­adható lenne.

Gőbel Ágoston

Fotók: Papp Gábor

Új Város – 2012. május

Aktuális

VAN MÁR VÁLASZ…