Iskola a Boszporusz partján
Méltán nevezhetjük 2010-et az ökumené évének.
Április végén Európa és a Közel-Kelet húsz országából, de még Mexikóból és Hongkongból is érkeztek résztvevők Isztambulba mintegy száznegyvenheten arra a négynapos iskolára, amelyet a Fokoláre Mozgalom Ökumenikus Központja szervezett, szorosan együttműködve I. Bartolomaiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárkával.
Jó volt az alapoktól, a személyes kapcsolatoktól indulni. Ellátogattunk I. Athenagorasz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka sírjához, akit Chiara Lubich nyolc alkalommal keresett fel 1967 és 1972 között. Ebben az időben a párbeszédet a keleti egyházakkal annyira a szívén viselte Chiara, hogy fölmerült benne a gondolat: ne költözzön Isztambulba esetleg?
Kezdettől fogva éreztük I. Bratolomaiosz pátriárka figyelmességét, aki az adott terület szakértőit küldte előadóként. Így módunk volt megismerni az ortodox egyház történetét, lelkiségének alapjait, a szent liturgiát és a szerzetességet, az egyházatyák által ránk hagyott gazdag teológiai örökséget, valamint a régi keleti egyházakkal és velünk, katolikusokkal folyó dialógusuk örömeit és nehézségeit. Az elméletet kísérte a gyakorlat, így szombat este részt vettünk a vesperáson, majd vasárnap a szent liturgián. Utóbbi alatt két csodálatos hangú férfikar válaszolgatott egymásnak csaknem három órán keresztül, amely segített megérteni a keleti egyház mély vágyát, hogy minél tökéletesebben dicsőítse a minket teremtő, megváltó és éltető Urat. A megváltás által a keresztségben elnyert isteni élet megjelölésére keleten bátrabban használnak egy kifejezést: a megistenülést. Megrendítően világos meghívás arra, hogy azonosuljak a bennem élő Istennel!
A két katolikus szakértő, Piero Coda professzor, az ortodox-katolikus teológiai bizottság tagja, és Albert Rauch, a regensburgi Keleti Egyházak Intézetének igazgatója velünk töltötték ezeket a napokat, és megosztották velünk az ortodox testvérekkel folytatott párbeszédből eredő sok éves tapasztalatukat is. A regensburgi intézet ötven éve biztosít ösztöndíjat ortodox teológiai hallgatók számára, így jó néhány, azóta püspökké lett ortodox szerzetest is barátjának mondhat Albert atya.
Kirajzolódtak előttünk a párbeszéd nehézségei is, amit az előítéleteken, a tudatlanságon és a félreértéseken túl az a történelmi tény okoz, hogy a keresztesek 1204-ben elfoglalták Bizáncot. Ez a seb nagyon mélyen a szívükbe égett ortodox testvéreinknek.
Érzékeltük a különböző ortodox autokephal (önállósult vezetésű) egyházak közötti feszültségeket is; talán épp ezért tettük magunkévá a pátriárka kérését, hogy imádkozzunk a pán-ortodox zsinat mielőbbi megvalósulásáért.
Az iskola végén nem csak az lett világosabb, milyen nagy utat kell még megtennünk az egyházak teljes és látható egységéig, hanem az is, hogy járható ez az út, és mi éppen ennek az építésére kaptunk meghívást az igazságban és a szeretetben. Vagy, ahogy a pátriárka fogalmazott hozzánk intézett szavaiban: „Csak ha az alázat és a tisztelet érzésével lépünk be egymás lelki hagyományába, akkor tudjuk gyógyítani fokozatosan a történelmi megosztottság sebeit, és áthidalni a kulturális különbözőségeket.”
Kopasz István
Fotók: René Meier – Nuldi
Új Város – 2010 július-augusztus
élő egyház – az ortodoxia közelről
ISKOLA A BOSZPORUSZ PARTJÁN