Folytatjuk sorozatunkat, amelyben beszámolunk Maria Voce, a Fokoláre Mozgalom elnöke kéthónapos útjá­nak jelentősebb állomásairól.

„A buddhista Risso Koszej-kaj (RKK) mozgalom egyik tagja Olaszországban a mi vallá­sunkat tanulja. Biztos benne, hogy létrejön bizonyos egység mozgal­maink között. Ezt kéri Istentől és Buddhától. Majd meglátjuk” – je­gyezte föl naplójába Chiara Lubich 1981. december 16-án. Épp Tokió­ba tartott repülőn, és nem gondol­ta volna, hogy felszólalása, amit a RKK Nagy Szent Termében mon­dott buddhisták ezrei előtt néhány nap múltán új fejezetet nyit a val­lásközi párbeszédben. A kölcsönös tiszteleten és megbecsülésen ala­puló együttműködés kezdete volt ez a két vallás követői között.

Idén januárban Maria Voce, a Fokoláre jelenlegi elnöke is elfogad­ta Nicsiko Nivano meghívását, és ez­zel megerősítette, hogy a párbeszéd továbbra is az egyik legfontosabb terület a mozgalom életében.

„Meghatottan állok itt a szent te­remben, ahol Chiara Lubich 1981-ben beszélt saját hitbéli tapasztalatáról” – kezdte beszédét, amelyben visszaem­lékezett, milyen mély testvéri kap­csolat szövődött Chiara és Nikkio Nivano, a hatmillió buddhistát számláló RKK alapítója között. A vallási és kulturális különbö­zőségen túl kezdettől fogva meg­lepően sok közös pontot talált Chiara a két mozgalom gondolko­dásában. Ezt nem emberi erőnek tulajdonította, hanem Isten ter­mészetfölötti művének, hogy meg­valósíthassa az emberiségről az Ő tervét, amit még nem igazán isme­rünk. Ha visszatekintünk a Foko­láre több évtizedes párbeszédének a történetére, ezt a tervet látjuk kirajzolódni.

Az egyik első találkozása után mondta Chiara a japán vezetők­nek: „Ennek alapján remélhetjük, hogy más mozgalmak is szület­tek ilyen céllal. Fel kell fedeznünk őket.” És az idő igazolta őt. Párbe­széd indult hamarosan a Muslim Society of America tagjain keresztül az afroamerikai iszlámmal, és a Gandhi-követő Szuajadhja moz­galom révén a hindu világgal az egyes vallások követői közt kiala­kult megújulási mozgalmaknak köszönhetően.

A kapcsolatokat megkönnyíti e mozgalmak sok közös jellemvo­nása: mivel a huszadik században születtek, válaszolnak a mai világ problémáira; világiak alapították és vezetik őket vallási elöljáróik­kal összhangban, ezért képesek jobban népszerűsíteni a hitüket, aminek közösségi oldalát hangsú­lyozzák különösen.

Nivano, a RKK alapítója példá­ul mindig is állította, hogy a buddhizmus három kincse közül a legfontosabb a szangha, a közösség. Az ember egyedül soha nem tudja megismerni és megérte­ni az igazságot. A cso­port, és még inkább a közösség lehetővé teszi, hogy bátorítsuk és meg­világosítsuk egymást. A Fokoláre Mozgalom II. János Pál pápa szavaival élve „erőteljes közösségi lelkiséget” kínál követőinek.

Ez a dimenzió teszi lehetővé az egyes vallásokban, hogy a közössé­gekben elmélyített hit kihasson az emberek egyéni életére és a társa­dalom életére a gyakorlatban is: a politika, a szociális szféra, a kom­munikáció, a pedagógia, a gazda­ság és a művészetek világára.

A mai ember jobban hisz a tanú­ságtevőknek, mint a tanítóknak – mondta VI. Pál pápa. E mozgalmak alapítói, bár a maguk karizmati­kus erejével, mégis a világ minden részén követhető mintát állítanak. Ami nem csak a keresztények ki­váltsága.

Maria Voce Tokióban újra átélte e mély barátság hosszú történe­tét. Chiara örökségét látva hang­súlyozta, hogy folytatni szeret­né, amit elkezdtek az alapítók. A RKK mostani elnöke üzenetben köszöntötte őt Chiara halálának évfordulóján, amelyben így ír: „Kí­vánom, hogy a Fokoláre és a RKK között felépült kapcsolat tovább erősödjön és vezéreljen minket, hogy együtt haladhassunk az igaz­ság útján. Ünnepélyesen megígé­rem, hogy veletek együtt én is erre törekszem.”

„Teljesen egyetértek – hangzott a Fokoláre elnökének válasza. – A világ jövője attól függ, hogy van­nak-e olyan emberek, akik át tud­ják itatni szeretettel, nem behatá­rolt, hanem egyetemes szeretettel. Már elindultunk az úton, és köl­csönösen bátorítjuk egymást. Kí­vánom, hogy ez állandó és szívbéli megtérésre vezessen, és egyre in­kább tudatában legyünk, hogy mi­nél inkább szeret az ember, annál inkább megtalálja Istent – ahogy Chiara mondta.”

A tokiói találkozások a Nivano családdal, a közvetlen munkatár­saikkal, a hívők ezreivel a Nagy Szent Teremben, valamint az ifjú­sági vezetőkkel, megpecsételték ezt a barátságot, és a folytatásra báto­rítottak „közös zarándokutunkon a fény forrása felé, még akkor is, ha más az istenképünk, mert ez a vallásközi párbeszéd” – ahogy XVI. Benedek pápa mondta 2010. márci­us 10-én.

Szerkesztette: Reskovits Ágnes

Fotók: CN (3), SIF (2)

Új Város – 2010 július-augusztus

az egység lelkisége – ázsiai körutazás 2

A FELKELŐ NAP ORSZÁGÁBAN