Elindult
Távozott, elment, elindult, átment. Ha nem úgy fogalmazunk, hogy valaki „elhunyt”, „meghalt”, talán kevésbé fáj. Nem ezt gondoljuk gyakran? Természetesen, mint minden más esetben, a nyelv itt is meghatározza a gondolkodásunkat, a nyelv változását viszont a gondolkodásmód irányítja. Hogyan gondolkodunk a halálról? Már-már közhely leírni, de az élet része. Ha konkrétan szembesül valaki saját rokona halálával, találkozik egy ismerősével, aki elvesztette valakijét, nem merül fel hasonló gondolat. Bánat van, üresség. Együtt-érzés, egyéni és közös gyász, amelyre nem vigasz egy ilyen mondat. A halál veszteség, megsemmisülés, és az ember képtelen felkészülni rá, bár gyerekkorától tisztában van vele, hogy létezik. Hogy egyszer maga is meghal.
Hogy maga is meghal… ez a gondolat a legijesztőbb. Az ember az egyetlen élőlény, amely képes időben előre gondolkodni, ezért tisztában van a saját halálával. Legtöbben képtelenek feldolgozni ezt a tényt. Főként akkor nehéz, ha valaki számára a halállal vége mindennek. Vannak olyanok, akik arra költik vagyonukat, hogy ezt minél tovább halogathassák: régen alkimistákat fogadtak, hogy megtalálják az örök élet titkát, ma valószínű betegségeik ellenszerét kutató cégeket támogatnak. Az életük arra megy el, hogy a halált elodázza, eközben másról sem szól, mint a halálról. Ha a halállal vége mindennek, akkor összesen egy életnyi időnk van arra, hogy boldogok legyünk.
Ám mi van, ha azt mondjuk, hogy a halál is boldogságot hoz? J. R. R. Tolkien angol író saját mitológiájában „Ilúvatar (Isten) Ajándékának” nevezi a halált. Az emberek számára ez a megváltás a földi élet gyötrelméből. A klinikai halálból visszajöttek tanúsága szerint az ember boldogságot érez halála után. Ha tehát ő maga boldog, akkor a gyász, a bánat csupán az itt maradtak részéről önmaguk és egymás sajnálata.
A keresztények az örök élet kezdetét látják benne. Nem véletlen, hogy az egyházban a halál napját mennyei születésnapnak is nevezik. A Chiara Lubich halálának évfordulóján rendezett szentmisén Tarr Zoltán református lelkész megjegyezte, hogy bár a halál hagyományosan szomorú esemény, a Fokoláre közösségében mégis nagy örömet talált ezen a napon. És talán ez a valódi együttérzés. Kifejezni, hogy aki meghalt, él. Elindult, és célba ért.
Sudár Balázs
Új Város – 2010 november-december
nézőpont
ELINDULT