Ezt a címet viselte a pályázat, amellyel az Európai Unió döntése alapján Pécs Isztambullal és a németországi Essennel együtt 2010-re elnyerte az Európa Kulturális Fővárosa címet.

Érdekes kapcsolódás éppen egy német és egy török vá­roshoz. Ez az a két nemzet ugyanis, amely talán a legnagyobb hatással volt az évszázadok folya­mán a magyarságra nyelvi, antro­pológiai illetve kulturális szem­pontból.

Pécs városát polgármesterük szerint befogadó, szívélyes és jó­kedvű polgárok lakják. Történel­me folyamán sok nemzetiség és kultúra találkozott itt. Latin neve a Krisztus születése utáni első három évszázadban Sopianae (a kelta eredetű Sopi-ból). Valószí­nűsíthető, hogy a negyedik-ötödik századtól ezen a helyen állt az óke­resztény Quinque Basilicae nevű település, a Balkánra vezető római utak találkozási pontja. Annyi bi­zonyos, hogy hazánkban itt talál­ható a legtöbb római korból való ókeresztény emlék.

Ebből a késő antik névből ered­nek Pécs középkori latin, német és magyar névváltozatai is: Quinque Ecclesiae, Fünfkirchen, Peti Kosteli, Öttorony.

Mai neve szláv eredetű, jelentése kemence, azaz meleg hely, (ugyanebből a szóból ered Pest és Bécs neve is).

Ezek az el­nevezések is mutatják, hogy itt, a Mecsek és a Dráva menti síkság találko­zásánál ember­emlékezet óta település állt. Kelták, majd a rómaiak voltak az urai. A világ­örökség része­ként számon tartott ókeresz­tény sírkamrák egyikében egy baltát találtak, amelyet a nép­vándorlás korá­ban használtak. Azután jöttek magyarok, tö­rökök, németek és mások…

Szent István királyunk alapított itt püspökséget. Később a város falai közé települő, egyre szűkü­lő helyen a lakosok megtanultak egymáshoz alkalmazkodni, mint az olvasztókemencében, és a kö­zépkorban így jött létre e helyen Magyarország legnagyobb városa, kulturális, gazdasági központ, a Balkán és az Adria felé irányuló kereskedelmi csomópont. 1367- ben Nagy Lajos király itt alapította meg az ország első egyetemét.

A török idők után, amelynek egyik ámulatba ejtő emléke a ma katolikus templomként működő dzsámi, hamarosan szabad királyi várossá vált, és politikai nyomásra el is németesedett. A későbbi fejlő­dés azonban úgy hozta, hogy ezek a német polgárok magyarrá lettek, amint a világhírű majolika-gyáros Zsolnay-család példája is mutatta. De más nemzetiségek is éltek itt, előbb külön városrészekben, azu­tán összekeveredve, összeolvadva. Sokszínűség, nyitottság jellemzi kulturális szempontból is, így ért­hető, hogy otthont tudott adni a modern magyar képzőművészet vi­lágraszóló alkotói, Victor Vasarely (Vásárhelyi Győző) és Csontváry Kosztka Tivadar művei számára.

Ennek a szabadságról szóló ta­pasztalatnak a folytatása, hogy a pécsiek a mai időkben is védik az érdekeiket. Amikor a Tubesre radar­állomást akartak telepíteni NATO szempontokra hivatkozva, a pécsi civilek demonstrációkon fejezték ki, hogy nem értenek egyet, és jogi eszközöket is kerestek az érveik mellé. Az ügy addig húzódott, amíg mostanra megváltoztak a NATO-határok, és többé nem lesz ok arra, hogy a radarállomás idetelepüljön. A másik szintén bátor cselekedet: úgy tűnik e cikk írásának a pilla­natában, hogy visszaszerzik a Pécsi Vízmű francia kézben lévő kisebb­ségi tulajdonrészét.

Ha megvalósulnak az elképze­lések, akkor Pécs a kultúra által összeköthet embereket, akiket po­litikai határok választanak el egy­mástól. A város már eddig is na­gyon sok nemzetközi kapcsolattal rendelkezett. A német kultúrával tovább lehet építeni ezeket (itt fő­leg modern zenei programokra ké­szülnek), a törökkel viszont, ahogy mondják, a nyitottság, a kíván­csiság az alapvető. Utazás a török félhold körül című rendezvénysoro­zatukon bemutatják Törökország kulturális hagyományait, és mai törekvéseit fényképek, zene, iro­dalom, film segítségével. A prog­ramok között lesznek koncertek, kurd néptánc és táncház, török filmhét, valamint gasztronómiai bemutató.

Pécs is bemutatkozik Isztambul­ban; többek között a Bóbita Báb­színház A három kismalac és a farka­sok című előadással lép fel. Június végén háromnapos összművészeti bemutatkozást terveznek Isztam­bul utcáin és közterein, egy sza­badtéri fesztiválon, ahol Pécset a kortárs művészeti élet fiatal alko­tói képviselik.

A város a felkészülés éveiben szá­mos új kapcsolatot létesített, a ré­gieket pedig megerősítette. Végül megszervezte az Európa Kulturá­lis Fővárosai Hálózatot, amely az előző kulturális fővárosokat köti össze.

Rendkívül fontos lehetőség Magyarország számára az Európa Kulturális Fővárosa program olyan szempontból is, hogy Pécs a jö­vőben ellensúlyozhatja a nem túl egészséges kulturális, gazdasági Budapest-központúságot is.

Érdekes volt a megnyitó, amely­nek talán Csontváry Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban című képe is az ihletői közé tartozott a város főterén. A különböző jelenetek Pécs történetének egy-egy korsza­kát jelképezték ősi ihletésű táncok­kal és zenével. A műsor, amelyben lézershow is szerepelt, egy közös énekléssel fejeződött be, amelyben a Mizo Pécs kosárlabdacsapat is részt vett.

A város nyáron a Fokoláre Moz­galom fiataljait várja, akik – mi­közben a sajátjuknak érzik a pécsi értékeket is – a maguk részéről hozzá akarnak járulni új kultú­rájukkal, az egység kultúrájával e nagyszerű város isteni tervének a megvalósulásához.

Aranyi Krisztina

Fotók: Sudár Balázs, Bodnár Sándor,  Andrew Bajka, Papp Gábor, Bartus Sándor

Új Város – 2010 május-június

kultúra – irány Pécs

A HATÁRTALAN VÁROS