Tizenhat éves lányunk szó sze­rint belezúgott egy kortársába először az életében, és néhány hónapja együtt járnak. A fiút ismerjük is, rokonszenves, és szívesen jön hozzánk akár TV-t nézni vagy játszani számítógé­pen. Nem tudjuk viszont, hogy bánjunk vele. Gyermekeink szá­mos barátjának egyikét lássuk benne, vagy egy lehetséges… vő­jelöltet?

A szülők

Kényes pillanat az, amikor része­sedünk gyermekeink első érzelmi tapasztalataiban, főként, amikor egy komoly kapcsolat lehetősé­gének a jeleit látjuk, ami egyszer­re megnyugtató és aggodalomra okot adó. Megnyugtató, mert egy serdülő szerelme a fejlődés pozitív velejárója, a szülő számára pedig olyan, mint egy fénysugár, az eljö­vendő élet jele. Ugyanakkor aggo­dalmat is szül, mert tudatában va­gyunk a nehézségeknek, amelyek gyermekeink útját kísérik, külö­nösen, ha nagyon fiatalok, vagy a mai kultúra csak kevéssé készí­tette fel őket a felnőttkor felelős­ségére. Természetesen érdemes tárt kapukkal fogadni gyerme­keink barátait, megismerni őket és bizalmat ébreszteni bennük, diszkréten figyelemmel kísérni a viselkedésüket, hogy akár közö­sen beszélhessünk róla, először a szülők egymás között, majd a gyermekekkel is.

Az is nagyon fontos, hogy olyan életstílust lássanak tőlünk, ami a családunk értékrendjét tükrözi, és konkrétan példát is mutassunk olyan szülőkként, akik naponta beszélgetnek és meghallgatják egymást, akik esténként elmond­ják, mi történt aznap, akik fi­gyelemmel kísérik és értékelik a másik, főként a fiatalok világát, akik figyelnek mások szükség­leteire… Eljön majd a pillanat, amikor nyíltan szóba hozhatjuk a párválasztás, a jegyesség kérdését. Azután pedig segíthetünk gyer­mekünknek, hogy kiértékeljük a különböző helyzeteket, aláhúzva a házasság értékét, jelentőségét, és kiemelve hogy az mindig egy örök életre szól.

A fiút már most vőként kezelni azonban nem tűnik helyénvalónak, mert gyermekeink jövője egyedül Is­ten kezében van. Fogadjuk be és hall­gassuk meg figyelmesen, ám bizo­nyos tekintéllyel. Viselkedésünkben mutatkozzon meg, hogy a szívünket kitártuk az egész emberiségre. Így a fiú megismerhet egy olyan nyitott, befogadó családot, amelyet értékek vezérelnek, és amelynek tervei van­nak, így hihető és követhető példát lát majd maga előtt. Nekünk szü­lőknek pedig hasznos lehet elbe­szélgetni más családokkal, őszintén kicserélni a véleményünket más szü­lőkkel, nevelőkkel, hogy megismer­jük tapasztalataikat és elmélyítsük azok tartalmát.

Letizia Grita Magri

Fordította: Sudár Balázs

Fotó: CN

Új Város – 2010 március-április

Megkérdeztük – Gyermekeink világa

BELEZÚGOTT