Éppen két éve, hogy Chiara Lubich befejezte földi életét. Ez al­kalomból készült az alábbi exkluzív interjú Stanisław Dziwisz bíborossal, aki negyven évig volt Wojtyła pápa titkára.

Mit jelentett Chiara Lubich személye a pápának?

Mély tiszteletet tanú­sított iránta. Mindig nagy össz­hangot láttam köztük lelki téren és egyházi elkötelezettségben. Nagy egység jellemezte kapcsola­tukat, amely nem kívánt sok szót, jól megértették egymást. Szemé­lyében és a Fokoláre Mozgalom­ban a Szentatya igazolni látta az egyházról alkotott elképzelését: visszatükröződött benne ugyanaz a nyitottság a világra, még a más vallásokra is.

A hivatalos alkalmakon túl gyak­ran találkoztak?

Személyesen sokszor. Chiara leg­közelebbi munkatársaival gyakran jött a pápához munkaebédre a hi­vatalos eseményeken kívül is. Ezek az alkalmak minden formaság nél­kül zajlottak, családias légkörben, amikor terveikről és munkájukról beszélgettek. A pápa benne és a mozgalomban támogatót talált elképzeléseihez, és számos apos­toli útja során is. Bárhová ment a világban, még a legnehezebb uta­zásai során is mindenhol virággal fogadták a fokolarinik, vagy más jelét adták, hogy ott vannak abban az országban. Örült neki.

A pápa egyszer megjegyezte, hogy a világosság szó (chiarezza) hason­lóan hangzik, mint Chiara. Annyi más közt, ez is tetszett neki Chiara Lubich-ban?

Chiara példát mutatott. Nem tartott filozófiai előadásokat, in­kább egyszerű és szeretetteljes sza­vakat használt. Épp ez volt benne a vonzó: az embereknek olyan tanú­ságtevőkre van szükségük, akik az életüket adják, akik hisznek Isten szeretetében, és akik e szeretetet megosztják másokkal is. A pápa költő is volt, nagy művészi érzékkel rendelkezett, mint ahogy Chiara is. Ebben is hasonlítottak egymásra. Ugyanabban az évben születtek, és néhány hónap eltéréssel tértek haza az Úr házába. Érzem, hogy ők ketten most figyelemmel kísérnek és segítenek minket.

II. János Pál a Familyfesten ezt mondta a családokhoz fordulva: „Kí­vánom nektek, hogy legyetek egy­ház.” Pár pillanattal később hozzá­tette: „És azt kívánom az egyháznak, hogy legyen olyan, mint ti.” A pápa szemében miért éppen Chiara volt a mintája az egyháznak?

Mert az egyház a hierarchiából áll, ugyanakkor a világi hívőkből is, akiknek a pápa nagy jelentő­séget tulajdonított. Ezért támo­gatta az egyházi mozgalmakat, időnként megvédve őket azoktól, akik nem értették meg, hogy mi­ért fontosak. Ezen kívül tetszett a pápának Chiara elkötelezettsége a vallásközi párbeszéd iránt is; egé­szen odáig, hogy amikor felmerült a kérdés, vajon a nem-keresztények is lehetnek-e fokolarinik, így buz­dította őket: Folytassátok csak, mert bennetek az a lélek van, amely közelebb hozza a más vallásokat a kereszténységhez.

Mindig elmondta, hogy az egy­ház a mozgalmak nélkül nagyon szegény lenne, és hogy a mozgal­mak közül a legerősebb a Fokoláre Mozgalom. Nemcsak számszerű­leg, mert sok tagból áll, hanem a katolikus világi hívők képzése miatt is. Éppen ezért II. János Pál mindig szívesen ment a mozga­lomhoz tartozó genek és családok találkozóira. Szeretett belépni abba a légkörbe, hogy belélegezze az életörömet, annak az örömét, hogy keresztények lehetünk, hogy tiszta szívvel és nagy nyitottsággal járhatunk a világban.

A pápa egész biztosan közelebb hozta az Egyházat a világhoz, és a fokolariniken keresztül a világot is az Egyházhoz. Az egység lelkisége sok hivatást szült, és ma van egy csoport püspök, aki megéli ezt a lelkiséget. A szeminaristákból nem püspököket akarnak nevelni, ha­nem mély lelki embereket.

Gianni Bianco

Fordította: Sudár Beáta

Fotók: CN

Új Város – 2010 március-április

az egység lelkisége – évforduló

CHIARA ÉS KAROL