Csak egy darab föld!
Rendkívül feszült volt a kapcsolatom ötéves kislányommal, Emanuelával. Annyira, hogy többször kifejezte: itt akar hagyni minket. Gondolhatják, milyen érzés volt. Rosszabbat el se képzelhettem volna!
Egyszer parányi kertünket ástam éppen, amikor hatalmába kerített a szorongás Emanuela miatt. Miért vagyok képtelen kifejezni a szeretetemet, miért nem tudom elnyerni a bizalmát? Nagy aggodalommal néztem a jövőbe, de igyekeztem újra Jézus szívébe helyezni mindent, hogy ő segítsen valódi kapcsolatot találni vele!
Ilyen gondolatokba merülve lassan forgattam a földet. Nyomban utána el is szórtam a magokat. Éppen befejeztem a munkát, amikor megjelent Emanuela, és váratlanul ezt kérdezte:
– Apu, építünk hegyet?
Természetesen pontosan ott, ahol az imént fejeztem be a nagy gonddal végzett vetést!
Az igazat megvallva rögtön nemet akartam mondani arra hivatkozva, hogy akad elég hegynek alkalmas hely még máshol! Meg aztán fontos dolgom lett volna, úgyhogy arra akartam kérni, egyelőre halasszuk el a hegyépítést. Ezzel szemben, csak hogy a gyerekemmel eggyé váljak, kimondtam nagy lelkesedéssel:
– De még mennyire! Segítek neked olyan hegyet építeni, amilyet elképzeltél! A tetejére még virágokat is ültetünk, meg fogod látni!
Beleizzadtam, mire sikerült felhalmozni a jókora kupac földet. Addig soha nem látott lelkesedéssel dolgoztunk sokáig együtt. Munka közben, mikor az öröm a tetőpontjára hágott, egyszer csak a nyakamba ugrott, és erősen magához szorított. Ezt mondta:
– Drága apukám, mennyire szeretlek téged!
Akkor értettem meg, mit jelent szeretni.
Abban a pillanatban azt, hogy elszakadtam egy darab földtől. Attól fogva rendkívül erős érzelmi kapcsolat született közöttünk. Beleborzadok ara gondolva, mi lett volna, ha nem sikerül megválnom attól a silány kis földdarabtól. Talán örök kárát vallotta volna ez az oly drága kapcsolat.
Egy apuka Trentóból
Új Város – 2010 március-április
az ige élete
EVANGÉLIUM A MINDENNAPOKBAN
CSAK EGY DARAB FÖLD!